Reggel, mivel az autó nálunk, irány a bevásárlóközpont. Vettem egy Koton nevű boltban egy valszleg Koton nevű kabát J, és 25% kedvezményért még egy szoknyát is. Tiszta kedvezmény. Miután a vásárlást gyorsan lezavartuk, hová menjünk, hová menjünk? Irány Ohrid, meg kell nézni a helyi Balaton pocsolyáját. Elindultunk Elbasan felé, az út meglepően jó volt, tele szerpentinekkel. Alig egyenes szakasz, és a szakaszon végigtűzdelve síremlékekkel. L Láttunk egy balesetet is, és már kezdtem azt érezni, hogy vonzom a bajt, tegnap egy albán a gödörbe gyalogolt, ma egy autó. Meglepő módon ez épp egy egyenes szakaszon történt, egy kis árkot átkötő szakasz mellett lévő szalagkorlátot törte át, és valszleg fejjel beleállt a talajba odalent. Épp mikor odaértünk, akkor nézegették a rendőrök, és várták a mentőt. Szomorú. Hazafelé már csak pár gyerek nézegette a helyét a történteknek.

Rá kellett hamar jönnöm, hogy albánok nem híresek az elemek árulásáról, mivel egy kis bazárban sem lehetett venni, úh az egyébként is haldokló fényképezőgépemen nem tudtam segíteni. A legjobb egy pasi volt, aki rábólintott, mikor megmutattam neki a kütyüt, beszaladt a bódéba, és már éppen reménykedtem, h csodának leszek szemtanúja, mikor visszatért egy tévétávirányítóval. Gyors a honlokomra festettem egy kérdőjelet, és ránéztem, h ezzel meg mit akar? Kivette az elemet, és elkezdte magyarázni, hogy bebe, neki is van olyan. Na ne vagizzon már!!!

Elkövetkezett a nagy nap, amikor is a majom a kútba ugrik, hogy megnézze, van-e benne bérelt autó. A hotel, aminek a parkolójában az autók voltak,bejáratánál álló őrök rögtön a parkolóba irányítottak, ott előadtam a nyűgömet. Nem nagyon tudtam mire hivatkozni, mivel semmilyen azonosítót nem kértek, így elkezdtem a mesét Ádámtól-Évától. Nem nyert!

Végre vége a hétnek, gondoltam reggel. Már csak félnapos tréning. A fejem továbbra is kongott, majd szét ment, már 2. napja, nem leszünk így jóban. A banda eléggé össze volt törve, tegnap jó volt a buli. Elmentünk ebédelni a skacokkal, Marlon, a két podgoricai kolléga, J, P, E, Dean, Ili és jómagam. Kiderült, Eric, a francia Podgorica-ban dolgozó kollégának magyar a felesége, és perfekt magyar. De olyan szinten, hogy még sosem hallottam külföldit így beszélni, hihetetlen pontos magyar kiejtéssel! Nekem nehezemre esett magyarul beszélni vele, nem találtam a szavakat és a szórendet! Blokk volt a nyelvemen, és fizikai fájdalmat éreztem, hogy beszélni kell. Nem értem magamat!

Délután 3 körül visszatértünk az irodába, elintéztem egy-két dolgot, majd hazazavart a főnök.

Jöttem is magamtól is, mert egy kedves ismerősöm jött látogatni Magyarországról. Mivel már úgy belejöttem a betűnevekbe, hogy ne nevezzük nevén a gyereket, a továbbiakban legyen ő Mr X, mintha inkognitósat játszanánk, izgi! Szóval megérkezett, felcsíptem az Operánál, hazablattyogtunk, majd kimentünk megnézni a várost este.