Reggel, mivel az autó nálunk, irány a bevásárlóközpont. Vettem egy Koton nevű boltban egy valszleg Koton nevű kabát J, és 25% kedvezményért még egy szoknyát is. Tiszta kedvezmény. Miután a vásárlást gyorsan lezavartuk, hová menjünk, hová menjünk? Irány Ohrid, meg kell nézni a helyi Balaton pocsolyáját. Elindultunk Elbasan felé, az út meglepően jó volt, tele szerpentinekkel. Alig egyenes szakasz, és a szakaszon végigtűzdelve síremlékekkel. L Láttunk egy balesetet is, és már kezdtem azt érezni, hogy vonzom a bajt, tegnap egy albán a gödörbe gyalogolt, ma egy autó. Meglepő módon ez épp egy egyenes szakaszon történt, egy kis árkot átkötő szakasz mellett lévő szalagkorlátot törte át, és valszleg fejjel beleállt a talajba odalent. Épp mikor odaértünk, akkor nézegették a rendőrök, és várták a mentőt. Szomorú. Hazafelé már csak pár gyerek nézegette a helyét a történteknek.

Rá kellett hamar jönnöm, hogy albánok nem híresek az elemek árulásáról, mivel egy kis bazárban sem lehetett venni, úh az egyébként is haldokló fényképezőgépemen nem tudtam segíteni. A legjobb egy pasi volt, aki rábólintott, mikor megmutattam neki a kütyüt, beszaladt a bódéba, és már éppen reménykedtem, h csodának leszek szemtanúja, mikor visszatért egy tévétávirányítóval. Gyors a honlokomra festettem egy kérdőjelet, és ránéztem, h ezzel meg mit akar? Kivette az elemet, és elkezdte magyarázni, hogy bebe, neki is van olyan. Na ne vagizzon már!!! J Most nincs kedvem focimeccset nézni vele, kedves meghivás ugyan, de majd máskor. Mikor már épp nagy levegőt vettem, és nekifutottam, h most aztán megmondom a frankót a pár albán szóval (mint pl köszönöm, viszlát, mennyibe kerül, egy kávét, kérem, kutya, shit, fuck ü mer’ ezek már jól mennek nekem albánul’), akkor elkezdett vigyorogni, és nem volt szivem megütni, úgyhogy energiával telve beszálltam az autóba, és továbbindultunk.

Meglepő módon tényleg nem volt úthiány, úgyhogy reménykedtem, hogy ma nem taszítok a mélységbe egy sétáló albánt sem! A szerpentineken majd minden kanyarban Elbasan felé nénik-bácsik gyümit árultak. Megtudtam azóta ugyi, hogy a kaki nevű gyümölcs a datolyaszilva, no azt árultak (amit azóta előszeretettel fogyasztok). Az albán neve Hurma, szezonális, ilyenkor ősszel érik be, elég olcsó, és máskor nem kapható. Itt viszont rengeteg van belőle, és sok fa van mindenfelé, még Tiranaban is. Megtanultam a helyiektől, hogy kétféle létezik: az egyik, amelyik kissé éretlen, fanyar íze van, olyannyira, hogy ha beleharap az ember és elkezdi rágni, az édeskés ízzel együtt az ember száját összehúzza pillanatok alatt, mint a liszt a rántást, és úgy néz ki a donor feje, mint nagyi protko nélkül. Egyik nap vettem, és bevittem az irodába, hogy megeszem. A fene sem figyelte, hogy melyik fajtát lehet kapni, meg ay ember reggel még megpróbálja a fejét a nyakán tartani, nem a gyümölcskultúrát megszakérteni’ Az irodában egy jóízűt beleharaptam, amolyan becsületeset, mert egész végig a buszon erről álmodoztam, és a szám, mint egy vákuumban, úgy beszívódott az arcom közepén. Ilyet még nem ettem. Durva egyébként tényleg, mennyire fanyar íze van, de mondták is, hogy pont emiatt vigyázni kell vele, mert ha nem rágja meg az ember, megakad az ember torkán (amikor odaér, ott is összehúzza a környezetét), és simán megöli az embert. Hát érdekes kis irodai gyümievést rendeztem le, de megküzdöttem vele, annál is inkább, mivel jó íze van. A másik változata finomabb, ez már nem fanyar, édes, és amikor túlérik, nagyon puha lesz, mint a lekvárbarack, és nagyon finom.

Elbasan, mint város, nekem nem annyira tetszett, bár csak átutaztunk rajta, és sztem csak a külvárost láttuk. Viszont láttunk SIKKENS boltot!!!!! Huhuhuhuhuuuuu! Micsoda felfedezés! Nem mondom, h a legmodernebb üzlet, de megjárja.

Rövid nosztalgiázás után elhagytuk Elbasant, irány tovább. A tájat már nem is kell jellemeznem sztem, gyönyörű, más szavam nincsen rá. Engem személy szerint mindig is lenyűgöztek a mélység és magasság, és a bennük rejlő energia és erő. Mindez a zöld, kék, barna, sárga és még ki tudja hányfajta színben pompázó csomagolásban tálalták. Kezd ősz lenni, és ilyenkor még szebb. Kiváncsi vagyok, milyen tavasszal. Meg is nézem majd jól! J Útközben egy patakot követtünk a kis piros minilandroverrel. A patakban térdiggumicsizmás donorok pisztrángoztak, úgy fest, közeledünk Ohrid felé, ahol az utikönyv szerint egy igen egyedi és finom pisztrángfajta él: meglepő neve Ohridi pisztráng. Védett, úh elvileg nem lehet enni, de mi azért jól ettünk az egyik étteremben. A tó északi csücskénél vigyázni kellett, nehogy Macedónában kössünk ki, mivel a tó a macedón-albán határ vonalát is magában foglalja. Nagyobbrészt macedón fennhatóság. 349km2 felszínű, legmélyebb pontja 288 m. Vize nagyon tiszta, és nagyon hideg. A könyv szerint 21 m mélyre is le lehet látni!!! Persze mi ezt csak a partról néztük. Az első kis falu az északi félszigeten van, Lini. Megpróbáltunk visszafelé bemenni, de az egyetlen be- és kijárata egy nagy cigányputrihoz hasonlított, úh feladtuk, és visszafordultunk. De messziről nagyon szépen nézett ki. Lementünk a déli részéhez, Pogradecbe, ahol viszont már közel sem volt annyira tiszta. Állítólag van ott egy természeti park, amit nem sikerült megtalálnunk, majd legközelebb. A kollégák szerint a macedón oldal megér egy rövidebb-hosszabb kirándulást, mert az ott gyönyörű!!! Bár az albán oldal sem megvetendő. Visszafelé megálltunk enni egy félig tóra épített étteremben, mert az ohridi pisztrángot meg kell kóstolni, ha a szultán is innen vitette futárral (ez állt az utikönyvben). Szóval tényleg finom volt, nekem ízlett, bár a saláta, amit adtak hozzá, az nem volt annyira friss, de a hal tényleg jó volt. ÉÉÉÉs hogy a desszert se maradjon ki, ettünk egy pannacottát. Még mindig jó íze van. Ezután irány az autó, és irány Tirana. Mivel elég fáradt nap volt, nem kellett az estimese.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.