Most, hogy ilyen bizalmas viszonyba kerultunk, be kell, hogy valljak valamit: nehanapjan elfog a mozgas iranti vagy, es muszaj mozognom. Erre valo a futas, amit viszont jelenleg nem tudok uzni, meg nem talaltam helyet, de hetvegen megkeresem. Addig is hirtelen felfedezesbol ihletve Tornaba kezdtem: talaltam a gepemen egy kis Beres Alexandrat, es elkezdtem ra habtestemet utemesen mozgatni. J no, jo, lehet, h ez mar tul bizalmas, de ha mar bekoptem, ugy jart. No most kepzeljetek el, ma reggel 5-kor, mint minden reggel arra ebredt a kisagyam, hogy valami hangos enekleshez hasonlo jon be kintrol. Mondtam mar, hogy van egy mecset a lakas kozeleben? No a mecset tornyanak tetejeben hangosbemondos mikrofonok (vagy hogyishivjakok) vannak, amik reggel 5-kor ebresztik a muszlimokat. Van egy somszed, aki reggel rogton ezutan a pillanat utan beinditja az ablak alatt a kismotorjat, es elindul istentudjahova. Igyhat en is felkeltem, kimasztam tolatva az agybol, bekapcsoltam Szandit, jo reggelt kivantunk egymasnak, eeeees…. az „egy kis mozgas senkinek sem art” utemes eneklese kozepette ritmustalanul, megis utemre mozogtunk, mikozben allandoan hajtogattuk, hogy mar nincs sok, ki fogod birni!!! Lassan az alom is kiment a szemembol, felebredtem. Kibirtam. J

Újonnan felfedezett kavem utan elindultam, hogy keresek egy boltot, veszek kajat, majd irany dolgozni. Mivel gyumolcsot akartam, nem mentem a kedvenc ejjel-nappalimba, mintha lattam volna vhol egy masikat. Elindultam hat arra, viszont nem talaltam meg, akarmerre kerimbokaztam, ugyhogy elindultam a munkahelyre azzal, hogy ma sem eszek, erre nem belebotlottam egy boltba!? Sok huho semmiert! Mar elfelejtkeztem egyik kedvenc mondasomrol: ha nem keresem, tutira megtalalom! Megtalaltam. Gyorsan vettem egy esernyot is, ha mar ott vagyok. Mondanom sem kell, hetagra sut a nap, ugyhogy sztem ezzel az alkalmi vetellel (mindossze 400 Ft atszamitva) egy evre bebiztositottam Tirana kiszaradasat. Vettem meg egy liter tejet, es irany a munkahely! Elmentem a kedvenc autoalkatreszarusaim mellett, akik a legkulonfelebb kacatokkal csabitjak a vevoket, nem tudom, oszinten szolva valaha eladtak-e mar valamit!? Bementem a kapun, kedvenc biztonsagi oromnek 3 egesz nap kellett, hogy meg merje kerdezni a nevemet. Szep kis biztonsag, eddig beengedett ugy is, hogy a nevemet sem tudja, csak mondtam, hogy itt dolgozom!? Hmm…

Delelott munka, Clas egyik issue-jaba folytam bele. Clas kicsit hatarozatlan jogasz, aki anelkul egy szot sem mer leirni, hogy azt mas jova nem hagyta, ami abbol allt, hogy lediktaltuk neki Penchoval. Leginkabb en szakertettem meg!!! Hatalmas tapasztalattal!!! Vele lesznek meg nehez orak! Fokent, hogy ugy tunik, Pencho kisse turelmetlen, amikor masok nem ertik, vagy egyszeruen csak mashogy ertik. Szoval egy ido utan mar ereztem a fustot a fejebol felszallni, amikor Clas hatodszorra is megkerdezte, hogy mit irjon az ugyfelnek, mikozben mar haromszor lediktaltuk neki, es ketszer le is irta a papirjara. Ekkor gyorsan beszalltam egy kis magyarazkodassal, mielott egy nagyobbka darabka sved, es egy kozel sem nagy (leginkabb csoppecske, de annal harsanyabb, es csiposebb) spanyol egymasnak ugrana. Mondjuk, meg kell hagyni, en orultem volna egy ilyen iszapbirkozasnak a legjobban, jo szorakozas lett volna, de lesz erre meg alkalom, nem kell elkapkodni. Viszont rajottem, hogy ha Penchonal elszakad a cerna, akkor elkezd a kis kopaszka feje erosen vorosodni. J jo fej! J (a szo legszorosabb ertelmeben J ).

Pencho delutan 2-re meghirdetett egy meetinget, amire fel haromkor meg senki nem ert oda. Ez alban szokas, es ha nem is vagy alban, hamar beletanulsz. Közben összefutottam Marcelloval, aki közölte, hogy elnézést kér, de elfelejtett meginvitálni ebédre. Elnéztem. Kicsit viccelődtünk, majd beszéltem Anduelaval, az ingatlanossal, hogy este megyek lakást nézni. Eszembe jutott, hogy ehhez kapcsolódóan jó lenne tudni, milyen feltételek mellett fizetik a lakást, így írtam Patricknek, homályosítson már fel. Lehívott az irodába, ahol mindent megtudtam, ami érdekelt. Kb 2-3 hét, és meglesz a diplomata papírom, utána szemtelenül vásárolok egy telefont előfizetéssel, merthogy az enyémen már senki nem tud elérni, csak smsezni tudok. L Aztán megtudtam, hogy az első 3 hónapban nem lehet szabim, csak kivételes esetben, ilyen még lehet, hogy lesz, Patrickkel meg lehet beszélni ezeket a dolgokat. De karira tuti hazamegyek. Karácsony és szilveszter szünet a delegáción, úgyhogy tuti haza!!! Azt is megtudtam, hogy 12 napom van szabi, amit simán átvihetek 2009-re, több, mint elég. J Ja, és végre sikerült beszélnem Izával, Patrick feleségével, aki magyar, és kaptam tőle egy taxis telefonszámát, aki elvisz a tengerpartra, és meghívtak vacsizni péntek vagy szombat estére valahová. Ha tudunk, akkor felmegyünk a Dajti hegyre, ami állítólag gyönyörű, 1600 méterrel van tengerszint felett, az, ami az irodámból látszik hegy. Csodaszép. Állítólag a tetejében van egy nagyon jó kis étterem, ahová nehéz odatalálni, 1 sávos mocsár vezet oda, mit elmagyarázni nem lehet, érzésre kell menni. Luca, a helyi ITs srác (a másik Nardi mellett) már felmérte a terepet, lehet, hogy holnap ő is jön, ha végül oda nem is sikerül elmenni, de egy másik helyre. J Iza kedves nő, felajánlotta mindenben a segítségét, megmutat mindent, boltokat, egyebet, bármit kérdezhetek tőle. Jó fej volt tényleg. Vele is összehaverkodom gyors’, asszem. És még egy infóval gazdagabb lettem: lesz karácsonyi parti, ahol minden nemzetnek a sajátosságait összeszedik, és ebből csinálnak találóskérdéseket. Mivel én megérkeztem, az albán delegációban végre Magyarország is helyt kap! J (arra gyanakszom, hogy a végén vagy mákos gubát kell sütnöm, vagy gulyáslevest főznöm, esetleg megúszhatom egy laza lecsóval, de nem hiszem). Inkább sütit sütnék, tényleg, már kezd elvonási tünetem lenni, majd egy hete nem sütöttem semmit. J Remélem, az Akzonak legalább ebben hiányzom! J (ugyi, Akzo!!??)

Nekem körülbelül ¾ 3-kor eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni, hol van a csapat. Végül Pencho felvilágosított, hogy 3-ra át lett téve. És lőn csodavilág, háromkor mindenki megjelent. Megismertem Liest, aki szerintem albán, bár francia akcentussal beszél, mit akcentussal, egyenesen olyan, mint Marcello, beszél, mint a kereplő, és ha valamilyen szót éppen nem tud, simán belevágja anyanyelven. Te meg találd ki, miről is van szó. De rendes fej a Lies, egy idősebb úr, aki nagy tudora a szerződéseknek. A teambuilding alatt beszélgettem Penchoval, amikor a sok kommunikációs probléma felmerült, és kérdeztem tőle, hogy tényleg ez a baj, és ennyire rossz a helyzet, hogy az emberek nem tudnak kommunikálni? Pencho szerint a section-ok közötti kommunikáció a probléma, és hogy egymás között jól megvannak. Nekem az az igazság, nem ez volt az érzésem, de meglátjuk. Mindenesetre az egész meeting alatt az volt az érzésem, hogy valami az emberekkel van, mert rengetegszer azért vesztettem el a fonalat, mert egyszerűen elbeszéltek egymás mellett. Mindenki akart mondani valamit, ami nem kapcsolódott a másikhoz. A végén beszéltem négyszemközt Penchoval, és ő is azt mondta ettől függetlenül, hogy attól függ, milyen infót kap, hogy kivel beszél. És sok ellenkező infót is kap emiatt, amit viszont nehéz kezelni, és döntésre jutni belőle. No de a lényeg, hogy néha azért akkor is elvesztettem a fonalat, amikor hullámokban rámjött a kávé elvonási tünet. J

A meeting után Ardian Hackajtól kaptam levelet, így szólt: „lenne 5 perced valamikor rám?” hümmm… Vele sokat viccelődtünk a team buildingen, de hogy mit akarhat 3 munkanap után velem megszakértetni? Heves emailcsörte után lementem hozzá a 4. emeletre. Bementem hozzá, rögtön folytatta a viccelődést. Asszem Marcello mellett ő lesz a másik vicckirály köröttem, aki folyton valamivel megtalál, hogy mosolyt csaljon az arcomra. J (Van nekem egy kedves öreg úr, rokonom, aki kint él Floridában, aki kiskoromban mindig húzott engem. Itt töltöttek pár hónapot Magyarországon nagymamámnál, és már akkor is szerettem sütkérezni, hát sütöttem neki sütit, mert mindig azzal piszkált, hogy nem hiszi el, hogy én ilyet tudok. Voltam mondjuk 9 éves, úgyhogy hajtott a bizonyítás, hát sütöttem neki nagyon fincsi mákos sütit. És szerintetek abbahagyta a piszkálódást? Nyilván nem, újabb témát talált: a fekete kalács, ahogy ő elnevezte a fincsi sütimet, biztosan beteggé tette, úgyhogy akárhányszor meglátott utána, folyton rosszullétet tettetett, és szidta a sütimet. Ez volt az utolsó eset, hogy sütöttem neki! De még évekkel később, amikor levelet írt, és sztem még mai napig is felemlegeti, hogy rosszul van. Pedig tutira ízlett neki! J Viszont nagyon csíptem az öregurat! Egyszer meg kellene látogatni!) No szóval a lényeg, hogy Ardian pont erre az öregúrra emlékeztetett: első kérdés, amivel fogadott, hogy lengyel vagyok-e. Mondtam, hogy a nevem lehet, de én biztos nem. Amennyire tudom, magyar. No asszem 5-ször biztosan megkérdezte, hogy biztosan nem tévedek, és nem vagyok lengyel? J Ardian vicces ember, aki kicsit sokra becsüli magát, nem tom, van-e megfelelő indoka rá, de majd kiderül, viszont még ha elsőre nem is mutatja (mert a hideg jéghegy szerepet jól játsza, és jól is áll neki), azért jó fej ember. És még azt is elértem, hogy elmosolyodott. A munkára visszatérve megkért, nézzek át egy projektet, és mondjam el a véleményem, vagyis véleményezzem a pályázatot, mielőtt beadják, hogy jó-e. Itt kicsit emlékeztetett a sztori az Akzo-Sztorira, és a szerződés-reviewra. J Az ember bárhol is legyen a világban, vannak dolgok, amik változatlanok. J

Megígértem Ardiannak, hogy megnézem, mit tehetek, elhoztam a csomagot, elbúcsúztunk, miközben még egyszer utoljára bevallottam neki, hogy sajnálom, de nem fogom magam meggondolni a lengyel issue-ban. J Back to the office… Pencho már várt, hogy szétosszuk a lezárandó szerződéseket, ki melyiket nézi át. Ez a legforróbb issue. Lassan viszont el kellett búcsúznom tőle, hogy majd holnap folytatjuk, mert haza kellett érnem. Útközben megállt mellettem egy szakadt autó, ami annyira sáros, mocskos volt, hogy nem tom, milyen autó volt. Egy nagyon kis részen az oldalán mintha fehér színe lett volna valaha, de úgy belepte a felcsapott sár, hogy ez sem biztos. A főpoén az volt, hogy mikor megállt mellettem, ránéztem a benneülőkre, és a szerencsétlen flótás, aki hátul ült, olyan sáros arccal bámult ki az ablakon, hogy őszintén megsajnáltam. Olyan volt, mint egy savanyú dinnye. Valami hihetetlen vicces arca volt, meg főként, hogy az autó ezek szerint frissen sározódott, amiben benne ült az albán kolléga is. De hogy miért nem mondta csórikámnak senki, hogy törölgesse már meg magát, nem tudom. Lehet, hogy valójában ez egy albán dzsungelharcos álcázási technika, hogy ne nagyon virítson ki az egyébként fehérnek nem nevezhető arcuk. Mondjuk továbbgondolva nem teljesen logikus, miért fehér autóval kell menni partizánkodni, de ezeknél az albánoknál sosem tudni. Olvastam az utikönyvben a „szokások és múlt” résznél, hogy az albánoknál a család, becsület, ígéret, tisztelet nagyon fontos (ami máshol is így kellene, hogy legyen). Szóval ha egy albán férfi megsértett valamilyen formában egy másikat, akkor háborúba kezdtek egymással, így volt, hogy mindkét banda férfi tagjai bevonultak egy-egy udvarukon álló betonbunkerbe, és nem jöttek onnan ki hónapokig, nehogy megmerényeljék őket. Miközben olvastam, elképzeltem, amint a helyi Surda kolléga és a szomszéd Delhusa Djon (az exfőnök kedvéért J J J ) bevonulnak egy kistévével és a Sportújsággal, meg egy adag szotyival a vagány kis bunkerükbe, és tunnyadnak egyet. Mközben Anda mama és Lisa néni hordják a mindennapi betevőt a család „bölcseinek”. Így kell élni! Asszony dolgozik, ember még meggondolja!

Visszatérve a témára: kismagassarkúban kisszoknyával trappoltam az úton, miközben ordított a fülemben az ACDC. …Highway to hell…(az egyetlen albán autópálya mentén) J Így kell élni! J (kicsit sem nézhettek hülyének! Még mosolyogtam is teliszájjal, bár nem tom, voltak-e ott oroszok a környéken!?)

Anduela fél hétre jött értem, megyünk lakást nézni. Elvittek a Blloku-ba, ami a diplomata negyed. Ott fogok lakni. Sokkal szimpibb, mint az én kis szegénynegyedem, ahol most vagyok, bár a lakás belülről nem ezt mutatja, csak a környék. Mindegy, bementünk egy lakásba, fel a 9.-re. Bejáratnál vörösszőnyeg, őrbácsi. Teljesen más, mint a jelenlegi. Környéken nyüzsgés, és az új irodától, ahová kb 2 hónap múlva átköltözünk csak 5 percre van gyalog. 9. emelet full kilátás a Dajti hegyre. Csodaszép. Lakásban 2 szoba, bőrkanapé, csodaszép bútorok, !!!internet!!!, generátor, vagy mi a csuda az áramszünet esetére. Légkondi, nagyképernyős tévé, mosógép, mosogatógép (ami nem annyira létfontosságú, de az ittenieknek ezek szerint az), 2 fürdő (mondjuk, hogy minek, azt nem tom), még külön tárolóhelyiség is. Asszem minimum 2-3szor nagyobb, mint a lakásom. 2 erkélye van, és bazinagy. Belezúgtam. A bérbeadó néni egy kedves idősödő hölgy (csak meg ne tudja, hogy így neveztem), aki még angolul is beszél. Egyszóval megvettem az ötletet. Ugyanebben a házban van Daniela lakása, a másik Newcomer. Ez kisebb lakás, kevésbé tágas, kevesebb fény, de kis otthonos, családias.  Másik jobban tetszett. Aztán átsétáltunk még egyet megnézni, az is aranyos volt, de akkor is az első nyert. Sokszor döntök érzésből, és most azt éreztem, hogy ez az. Anduelaval megbeszéltem, hogy mivel mások is pályáznak a lakásra, meglátjuk, hogy aki már beígérte magát, vajon kiveszi-e, ha igen, akkor keresünk tovább. Ha nem, akkor lecsapunk rá. Holnap kiderül. Viszont közben szerencsém volt egy kicsit belesni a diplomata negyedbe. Annyira sűrű az élet, nyüzsgés, mozgás. Imádom!!! J olyan, mint mikor elmegy az ember nyaralni, és parti sétányon ott vannak az éttermek, bazár, meg ilyenek, és a turisták kiélik azt az egy hetüket nyüzsgéssel, viszont időközben az egész él egész évben, mert mindenki máskor tölti el azt az egy hetet. No ilyen Tiranának ez a része, csak éppen az év 365 napján, legalábbis az elmondások szerint mindenképpen. J

Anduela és a kedves öregúr, a sofőrbácsi hazavittek. A biztonság kedvéért dudáltunk egyet-kettőt az úton, bekanyarodtunk balra dupla záróvonalon, miközben majdnem elütöttünk egy rendőrt, aki nem éppen a kreszben tanított módon, de megpróbált forgalomirányítani. Ez úgy zajlott, hogy volt a rendőrbácsi kalapban, kezében a tábla (piros-zöld), amit a legkülönfélébb irányba pörgetett, szerintem a megtévesztés kedvéért. A szájában pedig egy síp, amilyen nekünk volt kisdobosként, hevesen fújkálta, pirult, zöldült, minden baja volt. Viszont egyet semmiképpen nem csinált: nem hagyta abba és nem érdekelte, hogy az égvilágon senki nem foglalkozik vele az úton. Egy szabályt senki nem szegett meg: nem mentek rá a tyúszemére! Itt mindenki tiszteli a másikat, ez ebben az országban az a szép. J Hazaértem, még egy kis munka, aztán irány az ágy, korán kell lefeküdnöm, reggel Béres Szandival muszlim zenére rázzuk a boogie-t! J

(a nap albán nyelvleckéje> cipész = köpucár)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.