Mirëmëngjes! (ejtsd mirmöngyez), ami annyit tesz albánul, hogy jó reggelt!

Ilyen kevésszer történt még velem mostanában, de alig bírtam felkelni. Kimásztam az ágyból, és még mindig szomorúan tapasztaltam, h nincs kávéfőzőm. Ezen vhogy segíteni kell!!!

Indulás munkába lassan, de biztosan. J

A munkatársak aranyosak. Némelyik kicsit furcsa, például aki előző este elvitt egy darabon hazafelé. Magában átkozódott olaszul, mondjuk az olaszok ilyenek, de akkor is furcsa volt. Végülis ott ültem mellette. Gustavról már beszámoltam. Tegnap délután bejött hozzám dumcsizni. A pasi kb 50 körül van, kopaszodik, és ahogy mondtam, motyog. No akkor el tudjátok képzelni, hogy kb 5 méter távolságból (mert közelebb nem mert jönni) milyen beszélgetést folytattunk. Hmmm… hát valójában én sem tudom pontosan, mert csak annyit érzékeltem, hogy mozog a szája, és jön vmi hang ki. Én is megkaptam már párszor, hogy halkan beszélek, no de hozzá képest nekem egy hangszóró van beépítve a torkomba. Nem viccelek! Aztán ott van még Maria-Amalia, beszerzési mindentudó; Luisa, a szépleány; Iliriana, a kétgyerekes fiatal anyuka, aki kb 130 cm, és tegnap megmentette az életemet egy kávéval; Migena, a láthatatlan titkárnő, akit tegnap egész nap kergetett a főnök, de nem talált meg; Pencho, a főnök, akit valójában Fulgencionak hívnak (Isaura után szabadon), egy kis, alacsony, vékony, szakállas, fiatal pasi, aki lelkesen próbálja tisztára mosni a pénzügy szaros pelenkáit, amiben én leszek a jobbkeze, asszem. Van még Clas, akivel nem találkoztam, és persze Marcello, az olasz macho. Ahogy minden filmben, a valóságban is kellenek machok, no nálunk Marcello lesz az. Durva hangosan beszél! Ja, és ne feledkezzek meg az emelet angyaláról, Elaine-ről, aki egy vékonyka hölgy, rövid szőke hajjal, és csupa mosoly. J néha engem valami vad divattervezőre emlékeztet ezzel az extrémszőke színnel. Tényleg, sok szőke ember nem nagyon van ebben a városban, úgyhogy eléggé virítok, amikor kimegyek az utcára a sok barna hajú ember között.

Ja tényleg, van evakuációs terv, amiben mindenki benne van családdal, hozzátartozóval együtt, hogy kit is kell menteni az országból, ha baj van, és telefonlánc, hogy ki kit értesít. Nagyon izgi. Szerintem ezt mindenki arra használja, hogy kiderítse, ki van egyedül, és ki családos, ha még épp nem tudná. Legalábbis én innen informálódtam.

Tévedtem! Clas-szal már első nap találkoztam, a svéd terepjárós! Nagyon kedves ember. Ő is a csapatom tagja. Kiderült, hogy dolgozott kis ideig Magyarországon, vagyis inkább csajozni ment oda, aztán ha már ott van, dolgozik egy keveset! Fordítóirodában dolgozott, úgyhogy kicsit minden nyelven, így magyarul is tud, bár az albánra rákérdeztem, azt erősen tagadta.

A reggeli nehéz ébredés után jött egy talán még nehezebb munkába menet! Szakadt az eső, esernyőm nincs, így aztán felkaptam a kismagassarkút, szépruhát és a valamirevaló esőkabátomat még a megboldogult Mázlis időkből, amikor Mázli is én róttuk a budapesti kátyúkat. Irány dolgozni. Jó nagy lendülettel elindultam a szokásos járdaköveken, mentem-mentem, és nem is sokára kiértem a Skanderbeu térre (a helyi Mátyás király). Nagyszerű, milyen gyorsan haladok, gondoltam! Egy baj volt, hogy rossz irányba indultam el, ugyanis a Delegáció a másik irányban van. No pánik, végülis legjobb szakadó esőben várost nézni! J így aztán tettem egy nagy, mások számára egyáltalán nem feltűnő vargabetűt, visszafordultam, és mint aki pont így tervezte el reggel, elindultam a másik irányba vissza. Így aztán az út eltartott egy ideig, mire visszajutottam a zeroponthoz (ez a lakás), de onnan már tudtam az utat. A Delegáció bejáratánál kedves biztonsági őrök fogadtak. Nem tudtam bemenni a kártyámmal a kapun, érintős érzékelős volt, és rossz kütyühöz dörzsölgettem (ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, szerintem az egy villanykapcsoló volt, de ne áruljátok el senkinek! J ) No mindegy, bementem a fémkapuhoz, ott megkérdezték, megbeszélésre jöttem-e, mondtam, hogy nem, itt dolgozom, no ezen eléggé meglepődtek, ez az arcukra is rendesen kiült (szóval nem rí le rólam, mi!? Na megálljatok! No de végül elővettem a legszebb mosolyomat, meg rájuk néztem, és beengedtek. Persze lehet, hogy a belépőkártya felmutatása is segített cseppet, de csak kicsit, bizonyára… Bementem, az épületben van még egy jó pár ajtó, azon kártyával egyesével át kell menni. Van egy duplaajtó, ami kb egy 1 nm-es helyiségnek felel meg. No ha itt bentragadsz, ottmaradsz, mert nincs kiút. Este Clas hazavitt, és elmagyarázta, hogy a kapuk este 8-kor (v esetleg 9-kor) automatikusan lockolnak, aki bent van, az csak a parkolóból mászással jut ki, és ha vki pont a lockoláskor eközött a két kapu között reked, annak abban a megtiszteltetésben lehet része, hogy reggel megvárhatja az első munka hősét, aki megérkezik az irodába. Ezt nem szeretném kipróbálni. Szóval bementem, fel a tetejébe, 5. emelet. Lepakoltam, köszöntem jó reggelt, majd leültem, és olvasgattam tovább az EU-s szabályozásokat, és eljárásokat. Más mint amit eddig csináltam, de érdekes, és asszem tetszeni fog, márcsak azért is, mert van jó sok probléma, amit meg kell oldani, és sok-sok kiépítetlen folyamat, amit ki kell építeni, és felépíteni a belső szervezetet. Elődöm (a görög) másfél éve hagyta itt a placcot, utána nem volt senki, úgyhogy képzelhetitek a fejetlenséget. Innen szép a győzelem! A délelőtti olvasgatást délután teambuilding követte. Hurrá, még egy beszélgessünk fontos szavak jelentésén tréninget kaphatok, amitől már a szeretett NagyNégyes-nél is csömöröm volt. A két, már megismert német figura, Christoph péhával és Christof effel volt a moderátor. Lementem a tárgyalóba, már voltak egy páran. Ott volt Daniela is, a szlovák hölgy, akivel egy napon kezdtünk. Kedvesen felajánlotta, hogy megnézhetem a lakásukat, ahol laknak, és ha gondolom, akkor béreljem azt hosszútávra, mert nekik kicsi. 2 szobás, egy baj van vele, mondta, hogy nincsen mosogatógép. - Borzalom! – mondtam, de majdcsak kibírom valahogy. Mondhattam volna nekik, hogy az én apartmanomban ennél több szerelnivaló akad, de nem akartam letörni a teambuilding iránti lelkesedését. No meg felajánlotta kedvesen, hogy ha gondolom, csatlakozhatok hozzájuk hétvégén, mert lemennek autóval a tengerpartra. Ezt lelkesen elfogadtam, majd meglátjuk, hogyan logisztikázzuk le. Elkezdődött a lélekturkálós összebújás, a két Chris bemutatkozott, és ahogy le mertem volna fogadni, első dolguk az volt, hogy kimagyarázták, hogyan is van, hogy ugyanaz a nevük, mégis más, és megkértek minket, hogy ezt vegyük komolyan, és igenis próbáljuk meg kiejteni a különbségeket (-ph és f között). Gyorsan meg is beszéltük rövid kacaj mellett a többiekkel, hogy akkor egyikük ezentúl „krisztopíéjcs” másikuk „krisztof” lesz. Nevettek. Az effes Christof egyébként engem egy német náci tisztre emlékeztet leginkább, aki most érkezett a múltból. Egyetlen ruha, ami illik rá az a katonai ruha, de mivel olyat épp nem találtak, beöltöztették hát egy farmernadrágba, ami így viccesen virított rajta. Lehet, hogy csak a kör alakú szemüveg teszi. A péhás Chris pedig leginkább egy angol úrra emlékeztetett, magas, vékony, fehér haj, válogatott beszéd. (ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a nyelvéről szedegeti a szavakat kézzel! J )

Első feladat meglepő módon a bemutatkozás: mindenki mondja el, ki-mit csinál-mióta és egy bónuszkérdés: mi az, amivel fel lehet idegesíteni? Bemutatkoztam, mindenki jót mosolygott, hogy egész másfél napja dolgozom itt, mondtam, hogy ez igen hosszú idő. Az utánam jövő kedves fiatalember, Drilan ebből jó kis poént faragott: ő már 15 éve dolgozik itt, úgyhogy átérzi a „fájdalmamat”. Megköszöntem neki. A bemutatkozás után játszottunk, ami abból állt, hogy asztalokhoz szét kellett ülni. Ennek azt a módját találták az agykurkászok, hogy számoljunk sorban egytől négyig, és mindenki ennek megfelelő asztalhoz kell, hogy leüljön. Szerintetek ki rontotta el először a számolást azzal, hogy benyögte az 5-öt, no hát egyet tippelhettek: újdonsült magyar kollegina, vagyis jómagam. J a poén és számomra a megnyugtató az volt, hogy mint a birkák követtek a többiek, így Drilan utánam rögtön rávágta, hogy 6. Ezt gyorsan az előnyömre fordítottam: elkezdtem őt okolni! Jót kacarásztunk ezen, és már mindenki hihette volna akár azt is, hogy a két német kommunikációzseni beépített emberlánya vagyok. Pedig isten ments, hogy ilyen szakmába fogjak! Elkezdtünk hát újra számolni, mostmár izgultam! (nem gondoltam, hogy ennyi hét előkészület után Albániába, most először kezdek el izgulni, de megszületett ez a pillanat is!) Ekkor az volt a baj, hogy máshogy kezdték el a számolást, így aztán újra csak kinél akadt el a process? mostmár a könnyebbség kedvéért csak egyet találhattok! … No látjátok, megy ez! J

(innentol ekezet nelkul…)

Most benyogtem az egyet, ami ugye az elobb a helyes megfejtes lett volna, csak epp most vki mas lett az 1, igy lettem en 2. Megjegyeztem, hogy attol, hogy szamokkal foglalkozom, meg nem kell, hogy szamolni is tudjak, ezen jot rotyogott a banda. Bevagodtam!!! Szerintem eroteljesen maguk koze fogadtak! (Meghatodtam! J ) Irany a kettes asztal, johet a jatek. Kartyazni fogunk, mondta a ket beszelgetesguru, egyikuk elmagyarazta a jatekszabalyt. Magyarkent a kartyazas az erossegem, gondoltam, no meg nem hozhatok szegyent megboldogult nagyapamra sem, akivel allandoan kartyaztunk! Csonkitott franciakartya paklival jatszottuk, megkapta mindenki papiron a jatekszabalyt kb 5 percre, aztan elvettek, nagyjabol a szinre szint jatszottuk egy allando tronffal. Kineveztek a looser asztalt es a winner asztalt. Ez azert kellett, hogy az asztalok kozott mozogtunk, igy cserelodtek a jatekosok. A szabaly az volt, hogy kb 3 percet jatszunk egy asztalnal, aztan aki tobb kort vitt ez ido alatt, az elso ketto egy asztallal feljebb megy, es ott jatszik, aki a ket utolso az asztalnal, az a looser asztal fele mozdul el egyet. Gyerekjatek… lett volna, ha nem lett volna benne az a trukk, ami csak kesobb derult ki a jatek soran, hogy minden asztal mas jatekszabalyt kapott. Nagyon jo kis jatek. Ja, es a fopoen, ami nehezitette az egeszet: nem lehet jatek kozben beszelni, csak hangokat kiadni, meg mutogatni. Hat ebbol lett kavar rendesen. J annyit nevettem, hogy csak na… En a looser asztaltol eggyel feljebb indultam felfele J, es vegul a winnernel kotottem ki a jatek vegere. A trukk az volt, hogy ra kellett kenyszeriteni a tobbi jatekosra a sajat szabalyodat, ez jol ment. J ebbol persze le kellett vonni a megfelelo kovetkezteteseket, kedvenc forgalomiranyitoink ugyanis ebbol inditottak az agykurkasz gyakorlatokat. Ez a jatek nekem nagyon tetszett, es kicsit osszehozta az embereket. Ja, es a legjobb az a resz volt, amikor az egyszeru franciakartyat kicsereltek egy szamunkra ismeretlen kartyaval (egyszeru szivecskek helyett sonka volt a kepen meg bard, meg kard, meg ilyenek, viszont rendszereben megis kicsit hasonlo volt a franciahoz, viszont megis teljesen mas. No itt mar nem leven szabalyok az nyert, aki az ontorvenyet hamarabb a tobbiekre tudta eroltetni. Hat en szemtelenul ezt csinaltam… J L

Aztan jottek a beszelgetesek, sokminden erdekes kiderult, amit a csapatom tagjai mondtak, egyik fo problema, hogy latom a kommunikacio hianya a csapatban, es az iranyitas hianya, ja es a kommunikacio az egyes reszlegek kozott. Veszekednek, mint a piacon!!! Meg kell tanulnom olaszul! Ezek mind tudnak olaszul, es ezen a nyelven veszekednek, ugyhogy nekem is be kell szallnom vhogy a bunyoba. J Sokat lehet kiabalni, ugyhogy hajra!!!

Szoval a nap beszelgetesekkel telt. Az egeszbol az jott le, hogy mindenkinek baja van leginkabb mindenkivel, de legalabb a hangulat fergeteges. Itt most tanitjak a csapatmunka fontossagat, es mint sok ember, aki kapitalista szellemu orszagbol jott, es mint aki nem tapasztalta a kommunizmust es a szocializmust a sajat boren, erdekes velemennyel vannak az egymasban valo bizalomrol, tiszteletrol, ha a sajat hasznarol van szo.

No mindegy, a treningnek vege lett, back to work. Sokmindent kell meg elolvasni. Este Clas-szal talalkoztam, aki felvilagositott, hogy naponta ki kell tolteni a Flexitime sheet-t, ahova be kell irni a mettol/meddig dolgozast. Vele mentem haza is, ami ugyan csak 15 perc út volt kocsival, de nagyon szorakoztato: esett, de vmi kegyetlen. Esernyom egy szal sem, ugyhogy mikor Clas felajanlotta, hogy elvisz, gyors lecsaptam ra, aranyember. J megismertem a parkoloszintet, es megmutatta, hol lehet kimaszni, ha vegleg bentragadnek este. Hasznos infok uj kolleginaknak! Ha ugy tervezem mar reggel, hogy sokaig maradok, ne vegyek fel miniszoknyat, mert abban nehez a Delegaciobol menekules. J szoval beleultunk a Clas kocsijaba (Jeep), amrol megtudtam, hogy full felszerelve 17.100 EUR, es o mindenkeppen ezt ajanlja, mert a kis autoval lehetetlen az ervenyesules a varosban. Lealaznak. Clas Svedorszagbol jott, kis idot mar mindenhol toltott, regota delegacio alkalmazott, jarja a vilagot. Hirtelen valtassal, mikor elkezdtunk a nyaralasarol beszelni (mivel ugye az enyemrol nehez lett volna!) Ausztriara kerult a sor, es azzal a lendulettel – magam sem tudom, hogyan, de atvaltottunk auf Deutsch. Egy ido utan vettuk csak eszre, es vissza in English. Furcsa dolog, ha az ember ra van kenyszeritve mas nyelvekre, mennyire tud adaptalodni a fennforgo helyzethez. Szoval megbeszeltuk az elet nagy dolgait, es kozben kozlekedtunk. Ujra csak meg kell jegyeznem, hogy (mar bocsanat, de) ezeknek az albanoknak nincs ki a negy kerekuk. Ossze/vissza helyezkednek, ez kozlekedesnek nem is nevezheto. Hihetetlen. Pl. haladtunk a ketsavos uton a kulsoben, azt mar irtam, hogy a duda itt mindennapos, mindenre hasznaljak, igy hat minket is dudaltak, mert nem tudtak haladni. No de elottunk tomott sor, igy mi sem tudtunk mit csinalni. Erre mit tett a mogottunk levo dudalos: megelozott a belso savban, majd a belsobol pont elottunk (majdnem osszemenve) bekanyarodott jobbra az utcaba!!!! Crazy!!! Ja, es a fopoen, hogy az auto csomagtartojabol (!!!!!!) kilogott egy nagykepernyos tv es hogy ki ne essen a biztonsag kedveert ott ult egy alban muksi, hogy fogja!!!! A hataval pedig tamasztotta a csomagtarto tetejet, hogy nehogy az uj tv-nek bantodasa essen vagy megkarcolodjon. El birjatok kepzelni!????? Ketsegbeesetten kapaszkodott az egyetlen dologba, amibe tudott ott hatul: a tv, ami szinten felig kint logott a kocsibol. Semmi rogzites! Hat igy kanyarodott a belso savbol jobbra! Mikor meglattuk, kegyetlen nevetesbe tortunk ki, es Clas radudalt. Erre mit csinalt a tvtarto-kaszkadorkollega? Elengedte mindket kezevel a tv-t, es heves integetesbe kezdett! Ilyet meg a vilag nem latott!

Clas felvilagositott, hogy az alban a szo legszorosabb ertelmeben kulon allatfaj. Itt senkinek sincs jogositvanya, ird es mondd, SENKINEK, meg – es ez eleg hihetetlen – meg a rendoroknek sem. Ok – ahogy ezt mi mondanank, es valszleg erre ok heves fejrazasba (mondom FEJRAZASBA!!! Kezdenenek), ok csak erzesbol vezetnek, mint ahogyan az eletet is megelik. Itt senki nem dolgozik, hacsak a kavezoban ulest nem szamoljuk munkanak. Es mibol elnek? - kerdeztem. A kulfoldre szamuzott nagyobbik fiu keresetebol. – valaszolta. Ez a szokas a csaladban. Egy gyerek elmegy az orszagbol, hogy eltartsa a tobbieket. Kemeny.

Lassan megerkeztunk, kiszalltam, meg esernyot is kaptam. Itt mindenki nagyon kedves. J

Bementem kedvenc ejjel-nappalimba, hogy megprobalkozzam ujra csak venni egy kis kajat. Most mar dorzsoltebb voltam, konzervet kerestem. A melyhutohoz hozza sem mertem erni. Es kepzeljetek mit talaltam: magyar borso es sargarepa konzervet. Gyors lecsaptam ra, bar lehet, h rajtam kivul senki nem eszi, ugy tunt. Nem baj, lesz salatam, hurra!!! Vettem ubit is, es joghurtot, igy teljes a kep. J a boltban a penztarnal kicsit sokat alltam sorba, mivel egy csalad (4 gyerekkel) ugy gondolta, hogy nem jarja vegig a boltot kosarral, az tul snassz es hagyomanyos modja a vasarlasnak, inkabb fogtak, beallt az anyuka a penztarhoz, es a tobbiek hordtak oda a cuccokat. Anyuka review-olt, ez kell, ez nem, es mar 15 perc alatt kesz is volt a vasarlas. Kar, hogy az az en 15 percem is volt. De legalabb atengedtek a vamon a konzervemet, nem volt sap. Elso alkalom. J orultem, kis csatat nyertem a nagy haboruban! Meg sosem kuzdottem egy kajaert ennyit, de ezt is meg kell egyszer tapasztalni, akkor erzed a sulyat igazan. J

Hazamentem, megneztem, mi megy a tv-ben, mert hogy nekem olyanom is van. Csak alban csatornakkal, hirek, zene, film. A filmcsatorna feliratozva van, es sok angol, francia es meg tobb olasz anyanyelvu filmmel. Hamar megtanulok en itt minden nyelvet, asszem.

„natën e mirë!” – say the Albanians which means „Good night!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.