A Kedd reggelt egy jó nagy adag edzéssel kezdtem. Jól el is késtem. Azért annyira nem voltam szomorú, miután előző nap este 8-ig voltam. A nap teljesen simán telt, délután volt egy újabb mitingünk, ahol sokat nem haladtunk előre, de legalább hátra sem.

M-tól kaptam egy nagy adag szemrehányást, hogy nem látogattam meg a betegágyánál, ahol éppen haldokló perceit töltötte. Sorry. Ennyi telt tőlem.

J egész nap duzzogott, nem lehetett hozzászólni, és kezdett úgy állni a dolog, hogy már nem fogunk beszélgetni. Meg ne kérdezzétek, mit tettem azon kívül, hogy beszélgettem I-vel, no de igazán, mi közöm van az ő hármas párnacsatájukhoz!? Olyan, mint az oviban. A legjobb az volt, mikor M elmesélte, hogy van neki egy kedves, idős takinénije, Filoreta.   No I idejében Filoreta mindig I-t hivta, ha valami kérdése volt. Aztán egyszer csak az I időszaknak vége szakadt, I átirányitotta szegény Filoretát, hogy ezentúl hivja J-t, mivel persze M macsó lévén nem végezhet ilyen ’munkát’, hogy beszélget a takinénivel a tennivalókról, ez a nő dolga! Aztán ugye J-t mostanában felhivta szegény Filoreta valami miatt, J viszont ugye lévén nem M barátosnéja tovább, átirányitotta szegény Filoretát M-hez, mondván, hogy már nem az ő sara. Szegény Filoreta teljes zavarodottságban hivta M-t, hogy mostmár aztán ne keverje a lapokat, mert nem birja a telefonkönyve követni az eseményeket. J Úgyhogy asszem, ez ügyben mindig a takinéni a legtájékozottabb, hogy vajon ki is M legújabb kommunikációs csatornája. J Filoreta, lévén egy öreg hölgy, nem igazán tudja követni az élet nagy dolgainak a folyását, pláne, ha ezek szorosan kapcsolódnak egy olyan macsóhoz, mint M. Mről tudni kell, hogy van egy kisfia, aki egy titkárnőtől született, aki titokban nem vette be a pill-t, mert azt gondolta, egy éjszaka elég, hogy majd M cipőjén taposson az elkövetkező években. Pech-e volt, mert ugyan taposgál M cipőjén, de nem abban az értelemben, ahogy szerette volna, hanem leginkább a bíróságokon. Vannak emberek, akik emberekbe szeretnek bele, vannak, akik viszont emberek pénzébe. No a hölgy a második csoportba tartozott. Egyedül azt a szegény kissrácot sajnálom, akinek halmozottan rossz: beleszületett egy csonka családba, a gyerekkora azzal tellik, hogy anya öli apát, aki feléjük sem néz. Apa szívből utálja anyát.

Ebéd megintcsak I-vel folyt, igy J a délután folyamán továbbra sem szólt hozzám.

Este M felajánlotta, hogy elvisz egy darabon, aminek nagyon örültem, mert majd megőrültem a cipőmtől, és vennem kellett egy másikat. P az utolsó pillanatban beugrott a képbe, mivel E itthagyta őt, és nem tud mivel hazamenni. Igy elvittük őt is, aminek M nem annyira örült, mondván, P áthúzta az esti terveit, velem! Ezen én egy elég jót borultam, mivel mást nem tudtam. Amolyan kárörvendőset. J

Este bementem a Conadba, és befelé menet megláttam egy cipőboltot, ami még csodák csodája, nyitva volt. Gyors rávetettem magam, bementem. Kiderült, az eladó ugyan nagyon kedves lehet, de számomra ez sosem fog kiderülni, mivel egy szót sem tud angolul, én pedig az ő nyelvén. Szumma szummárum összeszedtem összes albán nyelvtudásomat, és tudjátok mit!? Egy cipővel jöttem ki a boltból, amire még engedményt is kaptam! No ehhez mit szóltok!? Ja, lehet, hogy a félig letört sarokra válaszolt az engedménnyel, mert mikor felpróbáltam a cipőt, meglátta a sebtapaszt, és megszánt, no de engem ez kevésbé érdekelt, mert amit akartam, megvan: a cipő. Bevásároltam, aztán irány haza, és összeütöttem az otthoni egyvelegből egy naon fincsi zöldséges rétest holnapra.

Míg sült a kreálmány, a felső szomszédot hallgattam, aki úgy nyargalászott felettem, mintha valami afrikai szavanna állatainak rendezett futóversenyen lenne. Szerintem kiskutya is lehet a falkában, mert valami ugatáshoz kevésbé hasonlitó vinnyogást is fel lehet fedezni néhanap. Ja, kicsit papirbol lehetnek a falak!? Asszem éjszaka arról álmodtam, hogy kutya van a lakásomban, és futkározik, én meg körbe-körbe karikába utána. Elég fáradt is voltam, mikor másnap felkeltem, be kell vallani! No de hát annyi rohangálás után, nem is csoda… J

A legjobb viszont az lenne, ha nem virtuális kutyákat kergetnék, hanem igaziakat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.