Reggel nem tudtam 6nál tovább aludni, és még álmomban is a tegnap járt az eszemben. Nyitásra elmentem a gymbe (szemét módon itt csak 8kor nyitnak, akkor is csak a takinéni van, aki nem tud aludni, és nem tud angolul sem, úh kézzel-lábbal mutogattam neki, hogy engedjen be ingyen, és hogy én mit is akarok. Mire odahivta az egyetlen pasit, aki még ott volt (ő is koránkelő), aki 4 szónál többet nem tudott nagyon angolul, de a végén csak sikerült megértenünk egymást, és bementem edzeni. Végre futottam!!!! J gyors lefutottam a 11 kilométeremet, leültem a futószalagra a végén, és csak vigyorogtam. Végre!! Jól esett, már kezdtek elvonási tüneteim lenni.

Takinéni nagyon kedvesen, de furcsán nézett rám. Gondolta magában, ez aztán a bolond nőszemély, itt fárasztja magát, aztán meg még örül is a végén… Kipróbáltam még egy-két gépet, aztán irány a zuhany. Mikor befejeztem az edzést, I hivott, h nem Montenegroba megyünk, hanem a tengerpartra. Bevásároltam, majd irány a találka. M is jött. az olasz banda egy két tagja szintén és még páran (Giorgio, Ilaria, I két kislánya, Lora, Christopher és a barátnője). Alig hogy elindultunk, összekoccantunk egy autóiskolás autóval. No már csak ez hiányzott. Mire végre eldöntöttük, mi legyen, kocc. És hozzátéve még hatan ültünk a kocsiban mindenféle kötelek nélkül úgy, hogy az autóban nem müködött a kézifék, a lámpa, és valszleg még egy csomó minden, amit jobb, ha nem is tudtunk. Az autónak semmi baja nem lett egyébként, viszont a sofőr nagyon meg akarta szedni magát, mikor látta, hogy CDs rendszámunk van, mi viszont otthagytuk, had puffogjon magában. A mi autónkban nagy kart egyébként sem tudott tenni, mivel már eleve ette a rozsda rendesen. A csomagtartót csak egy kötéllel lehetett kinyitni. Nem mai darab Audi volt. Később kiderült, a muksi felhivta a rendőrséget, és jelentette, hogy súlyos baleset történt. Mivel ez az osztrák követség autója volt, a rendszám alapján felhivták Tomast, akitől Ili kölcsön kapta. Tomas kétségbeesve hivott minket, hogy megsérültünk-e. Meglepődtünk, nem értettük. Bizonyára ő többet tud, mint mi. Nem sérültünk meg, sőt jól elvoltunk azzal a tudattal, hogy süt a nap, 25-30 fok lehet kint, és 10 perc múlva a tengerparton fogunk feküdni a napon. J úgy is lett, miután megnyugtattuk Tomast, hogy minden ok, és hogy mindenkinek a feje a nyakán üldögél (még ha ez egyeseknek nem is volt olyan jó hir! J ). Ili lányai még fürödtek is a tengerben, én belemártottam térdig a lábam, de úgy döntöttem, jó lesz eza viz jövő nyárra is. J nagyon meleg van, de a viz azért annyira mégsem. Ott feküdtünk, olvasgattunk, beszélgettünk, tanultam olaszul, sokat, mivel megérteni megértem őket, igy a beszédet kéne tökélyre fejleszteni, a nulláról. És közben arra gondoltam, meg tudnám ezt szokni. Kiszabadultunk a városból, csend volt, a parton szinte senki, kivéve egy-két kóbor kutyát, és egy messziről izmos, közelről nem annyira öreg bácsit… egyszóval nagyon jó volt. Volt ott egy étterem, Hena, ahol megebédeltünk, ozsonnáztunk inkább, mivel 3 órán keresztül ott ültünk minimum. Valami isteni a pannacotta-juk!!! Ettünk ott minden fincsit: cézársalátát, grillzöldség salátát, polipsalátát, tengeri gyümölcsös salátát, teneri kütyüs rizottót, halat. Bocsi, h kajákról irok, abba is hagyom, de tényleg finom volt. És az a pannacotta… J no jó, tényleg abbahagytam!!! J

Aztán miután megetettük a fél kóborkutya falkát a parton (amihez a kiscsajok ragaszkodtak), akik aztán majdnem megették a lepedőt is a parton alólunk (és gyanitom, ha mozdulatlanok lettünk volna, akkor lehet, hogy minket is kétvállra fektetnek), hazaindultunk. Estére rendes kis fejfájásom lett, sztem kisebb napszúrás, ami rendesen elálmositott, úgyhogy már nem mentem borozni a többiekkel, elég kómás fejem volt bor nélkül is. Este rájöttem, hogy egy darab képet nem készitettem, minden csak a fejemben létezik, pedig érdemes lett volna, no nem baj, megyünk még oda, az tuti!!!

 

Vasárnap a kelleténél is korábban keltem, 3-kor!!! ??? Megőrültem. Megpróbáltam olvasni egy kicsit, aztán visszaaludtam. Nem tartott sokkal tovább, úgyhogy úgy döntöttem, hogy felkelek. Elmentem sétálni, vásárolni, szétnézni azokon a részeken, ahol még nem jártam előtte. Egyszer csak kaptam egy üzenetet Itől, hogy mi lenne, ha találkoznánk, hire van. Ok, mondtam. Beültünk egy kávéra, és nekiállt a sztorinak? M lebetegedett tegnap, miután a nyitott cabrioban tette meg az utat a partra és vissza. Szombat este felhivta It, hogy segitsen neki, mert meg fog halni. Kiderült, M lázas, és It hivta segiteni. Ebből még mekkora botrány lesz!!!! Hujjuj, ha kiderül, nagyobb balhé lesz, mint az én cabrios utazásom volt.

Ivel jól elbeszélgettünk órákon át az élet nagy dolgairól, a triumvirről, az előttről, az utánról, és meg kellett, hogy erősitsük egymást, hogy valóban hasonlitunk egymásra elég sok dologban, úgyhogy azóta már hivatalosan is Monster-nek nevezzük egymást! Erre nincs jobb szó! J

A bejegyzés trackback címe:

https://bejci.blog.hu/api/trackback/id/tr89711626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása