Reggel Szandi nagyokat ásított az arcomba, mérgelődtem is rá. A bejáratnál összefutottam Jolandával, aki elmagyarázta, hogy a bejárati duplaajtónál meg kell várni, míg az egyik bezáródik, és utána lehet nyitni a másikat. Nekem ez eddig egyszerre is ment, nem szóltak még érte, hogy nem csinálom jól. Asszem, ezzel kimaradtam valami fontos regisztrációról. (A Flexitime ugyanis úgy működik, hogy nekünk írni kell, mikor jöttünk-mentünk, és ezt ellenőrzik az elektronikus rendszerrel, sőt, ahányszor ki-be megy az ember, mondjuk cigizni, azt is ellenőrzik!) J

Gustav remek audit levelét olvasva kicsit felhúztam magam, hogy hogy lehet ilyet kiadni a kezéből, úgyhogy megkértem Penchot, beszéljünk vele. Motyogi viszont délután szabira megy 1 hónapra, hát ezért hányta össze. Fejvesztve rohangászott és keresgélt két fontos dossziét, de nem találta. Gyorsan felkerestem, hogy még előtte beszéljek vele, de már sietős dolga volt. A megbeszéltnél 3 órával hamarabb lelépett. Nagyon dühös voltam rá. Miután Gustavunk távozott, egyszer csak Pencho robogott be az ajtón: megvannak a fájlok. Hol voltak? – kérdeztem. Erre ő: A kukában! Visszakérdeztem, biztos, csak nem hallottam jól. De tényleg! A takinénik lelkesen összeszednek mindent a földről, kivétel nélkül, és beteszik a kukába. Mivel motyogi a földre tette a dossziékat, ők felszedték, és irány a kuka. Értitek ezt? Hihetetlen, két pályázat teljes anyaga. Bele se fér a fejembe!

Mindenki szabira megy a héten (Lies, Amália), így lassan csak a két próbaidős marad és Jolanda, aki most megy át másik részlegre, és le kell zárnia a dolgait. Jó móka lesz. Délben elmentünk egy helyi eszegetőbe. Idős nénike nagy mosollyal jött, és nem beszélt más nyelven, csak albánul. Szerencsénkre Jolanda ott volt, és így könnyen ment a rendelés. Új szót tanultam: mentes víz – uj pa gas. Az az igazság, hogy az elején kétségeim voltak, de aztán hamar elszálltak a hellyel kapcsolatban. A választék nem volt túl nagy: csak nyuszi volt paprikásan salátával, savanyúsággal, abból is csak két adag. Kikértük hát a két adagot, és kértünk még egy chofte-t (ez itt a helyi fasírt neve, de nekem olyan, mint a scsevabcsicsa – bárhogy is írják). Tényleg nagyon finom volt (bocsi, Zsófika!!!). Az igazság az, hogy egy szegény vándornak, mint én is, akitől még a jeges zöldséget is kitépik a boltban a kezéből, minden adandó alkalmat ki kell használni. Pencho közben elmesélte, hogy reggel az egyik sofőr jött (volna) érte, csakhogy 2 percet késett, így aztán a sofőr nem várt tovább. Van még, aki itt fontosnak tartja a pontosságot. J Lehet, hogy nem albán!? Kiderült az is, hogy Pencho, Elaine és Marcello is abban a háztömbben laknak, ahol én kinéztem a lakást, úgyhogy gyors megbeszéltük, hogy lakóközösséget fogunk kialakítani, és ott tartjuk ezentúl az informális szeksönmítingeket. J Megbeszéltük a hétvégi terveket, ki hová megy: Pencho serpenyőt vesz, én cipőt, Jolanda hazamegy a fiához, aki épp a Dragonball-os korszakába lépett, úgyhogy még a kiskutya fülének is Dragonball-osnak kell lenni. Ezt meghallva Penchoból kibújt a mélyen lakozó kisfiú, és lelkesen adta elő, ő milyen rajongója a Dragonballnak és társainak. J vicces figura ez a főnök. Szóval nyuszit megettük, vissza az irodába.

Jolanda megmentette az életemet egy kávéval, mert már erősen bukdácsolt a fejem a nyakamról lefelé, és elég hülye látványt nyújthattam. Közben azt is megtudtam, hogy a 3. emeleti kávéfőző ugyanabból az alapanyagból finomabb kávét főz. Ja, és mindenkinek saját dobozkája van kávéval. Ááááá, hát ezért szaladgálnak annyian a folyosón egy fémdobozzal! Mire rá nem jön az ember, ha beszélget! Megtudtam azt is, hogy kedd itt munkaszünet, úgyhogy Jolanda figyelmeztetett, ne felejtsek el nem bejönni, mert úgysem fogok tudni. A kávé után, amit egyébként itt mindenki tej nélkül iszik picike pohárban, felébredtem, vissza az olvasáshoz, megpróbáltam megfejteni Gustavunk irományát.

Délután a biztonság kedvéért, hogy senki ne érezze hiányát a hétvégén, még tartottunk egy ad hoc mítinget, aztán mindenki ment a dolgára. Lies-zel rövid beszélgetésbe elegyedtem, amiből kiderült, hogy van 3 gyereke egy nőtől, akit most fog elvenni feleségül. Nősülni sosem késő! Azt is megtudtam, hogy lelkes tagja egy mozgalomnak, amit Hash-nak hívnak. Egy amcsi találmány, pár amcsi emberke bejárja a környéket, és GPS-szel rögzítve bejár egy útvonalat, kijelöl egy végállomást. Ezt felteszi az internetre. Minden szombaton (időjárástól függően) találka a város egy bizonyos pontján (az egyetemi gyorsaneddmeg mögött), onnan autóval el a kiindulópontra, ami általában nincs messzebb, mint 30 perces autózás, ott letesszük az autókat, és irány a hegymászás. Nagyon megtetszett a lehetőség. Az egész teljesen önkéntes szervezésű, cél, hogy a külföldieket kicsit összehozza a környéken, és hogy megismerjék a várost és környékét. Ili szintén gyakran résztvevője, úgyhogy megbeszéltem vele, hogy reggel szól, ha megy, és csatlakozom hozzá, bár szerinte esni fog, úgyhogy akkor lehet, hogy nem megyünk. Hátha nem. J Ettől feldobódtam, végre valami erdőjárás!

Ili átküldött egy emailt még pénteken, hogy szombat este koncert lesz a helyi művészetek palotájában, egy olasz zongorista, Giovanni Allevi jön előadni az olasz követség szervezésében. A belépés ingyenes. Kérdeztem tőle, hogy hogy-mint megy ez, és eldöntöttem, hogy elmegyek. Átküldött pár zenét, és tuti jók voltak. Ok, megvan a szombat esti program.

Este 7 körül Jolandával elindultunk haza. Én olyannyira pénteki hangulatban voltam, hogy még az irodaajtót is behajtottam, ami mindig nyitva, ami önmagában nem nagy esemény, de ennél az ajtónál mégis. Amint behajtottam, észrevettem, hogy hasonló villogó kütyü van mellette, mint amihez a bejáratnál dörgöljük a kártyát. Hoppá, rosszat sejtek! Gyorsan elkezdtem lelkesen hozzá dörgölni, mielőtt bárki meglátná, mert valahogy az az érzésem volt, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Hát nem is volt! Kiderült, hogy az én ideiglenes kártyám nem nyitja azt a lockot. Nos, örökre kizártam magam a saját irodámból! Történt már ilyen, nincs mit meglepődni rajta! (Most biztos nagyon sokan felnevettetek, akik ismeritek a „hogyan zárjuk ki magunkat a saját lakásunkból szilveszter este?” című történetet, ami velem esett meg természetesen, és persze hogy ne unatkozzam, még biztosítottam magamnak társaságot is, ugye, Timi!? J Hát az is jó vicc volt, ez sem utolsó.) Szóval miután biztosítottam az ajtót és saját szabadságolásomat a következő hétre, megkérdeztem Jolandát, hogy juthatok be mégegyszer. Jól elvigyorogtunk az eseten, ő azért, mert végre talált egy balekot az emeleten, akivel mindig van nevetnivaló, én meg azért, mert eszembe jutott az az ominózus szilveszter este meg a non-stop zárlakatos vigyorgós arca, amikor meglátott, megkérdezte, nem találkoztunk-e már; amire én lendületből válaszoltam görcsös röhögés közepette, hogy még nem, de szerintem a jövőben fogunk még! (Jelentem, utána már csak egyszer zártam ki magam, de akkor már cselesen volt egy pótkulcs az egyik megmentőmnél, ugyi, Ercsi!? Úgyhogy megmentette az ajtómat az évente szokásos kívül-belül felülvizsgálattól!) Szóval Jolanda szerint valszleg Pencho kártyája nyitja az ajtót, úgyhogy azzal a tudattal mentem haza, hogy ő majd beenged. Remélem, nem lesz szabin vagy egésznapos kiküldetésen hétfőn. Nehéz lesz mímelni a munkát az irodán kívül! Bár max szervezek egy-két mítinget, és mindenki azt fogja gondolni, hogy milyen elfoglalt vagyok. J no ezt majd hétfőn még részleteiben megrögtönözzük! J

Jonalda átküldött egy linket napközben, hogy akciós repjegyek vannak a magyar légitársaságnál, úgyhogy gyors lecsaptam a linkre. És tényleg! Vigyázzatok, mert egyszer bekopogok ám hozzátok még idén!!! Lehet, hogy én leszek a Mikulás!? De ez még titok! J

Hazafelé Jolandával megbeszéltük, hogy a gyaloglás márpedig jó dolog, csak ő nem ajánlja azt az utat, ahol eddig minden este egyedül a sötétben gyalogoltam haza, mert ott már támadtak meg embereket. Még egy plusz pont, hogy megvettem az esernyőt. Ha esik, ha fúj, esernyő márpedig lesz nálam. Kiderült, hogy van egy busz, ami 30 lek, és bevisz a központba. Kipróbálom legközelebb. Megbeszéltük, hogy legközelebbi szabad hétvégéjén elmegyünk vásárolni, megmutatja, mi hol van. Ok, ebbe hamar belementem. Elváltunk.

Hazablattyogtam, be az ágyba, sleep.

(mai albán nyelvlecke: 3 fő balkáni édesség: baklava, kadaif, llokum)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.