Már a moszk ötórás ébresztőjét csak-csak megszokom, de csütörtök reggel a redőnyösnek sürgős dolga akadt, így aztán elég korán keltünk (ennek Szandi nem nagyon örült,, mivel természetesen együttérzek kedves szomszédaimmal. Korán kelés után kis testmozgás, és irány a munka. Az utca tömve emberekkel, ha lehet, még többen, mint általában. És nagyon sok rendőr, nem tom, ma lehet a rendőrtüntetés? Ja, azt még elfelejtettem, hogy a rendőröknek Moto Gucci márkájú, közbeszerzett motorjuk van. Mintha visszamentünk volna a francia Luise de Funes filmekbe az autójukkal és a motorjukkal. J A rendőröket és a biztonsági őröket meg nem lehet megkülönböztetni, mivel a ruhájuk szinte (ha nem teljesen) ugyanaz. Már majdnem odaértem az irodába, mikor szembejött egy eléggé kacsázó öregember. No a folyékony reggeli itt sem megvetendő egyeseknek, ő például már lehúzta az első pár adag rakkiját. Majdnem nekem jött, pedig elég nagy fordulót tettem, hogy kikerüljem, és mikor mellém ért, nem ám jó reggelt kívánt! Azt már megértem. Asszem, nem akarom tudni, mit mondott, legalábbis az arcából ítélve.

Az irodában jó reggelt kívántam a takinéniknek, és rájöttem, hogy eltűnt a gyűrűm. Valszleg az irodában hagytam, és onnan meg a takinénik örömmel összeszednek ám mindent. Sajnálom, mert nagyon szerettem a kis gitáromat. L (otthon megkeresem mégegyszer a helyet, és veszek egyet!) A takinéniknek is biztos tetszett. Gonosz teremtés! L Az irodában a szokásos emberek fogadtak, és az elengedhetetlen áramszünet, ami egyébként csak a világításban észrevehető nálunk, mert van ám az épületnek folyamatos ellátása ilyen esetekre. Ezúttal azzal a különbséggel, hogy mikor elment az áram, Pencho épp elhaladt az ajtóm előtt, az áram lekapcsolt, kattant egyet, Pencho felnézett a halom papírjaiból - amit mindig menet közben olvas -, és felkiáltott: Putta madre!!! J Ezen jót mosolyogtam, olyan pont jó pillanatban jött ki a száját a spanyol káromkodás. Délelőtt bementem Migenahoz, hogy megbeszéljük, hogyan is nézzen ki a jövőben a lista, amit minden hétfőn elkészít nekem. És csodák csodája megjelent Clas kolléga. Gyorsan eljutottunk addig a pontig a beszélgetésben, hogy mindig más a hibás, sosem a pénzügy, ha fizetési késedelemről van szó, de legalábbis nem ő. Hmmm, ezzel kapcsolatban vannak ám kétségeim, de hagyjuk meg ebben a tudatban, ma valahogy nem volt kedvem vele beszélgetni, és nem örültem, hogy az utamba került.

Pencho jobbik lábával kelt reggel, és azzal a lábával bizonyára belebotlott egy cukrászdába reggel, mert hozott sütit, úgyhogy délután sütizett a banda. Mindenki úgy tömte a sütit, mintha az élete múlna rajta, így aztán a jövőben ha kedvem támad éjszakai sütkérezéshez, asszem nem félek, hogy nem fogy el. J Nagyon fincsi sütik voltak, a legjobb egy almáspite szerű kicsi lepényke volt, ja és egy francia süti, ami igazából tészta nélküli sűrű pudingszerű krémből állt (itt zupa a neve, és valamiféle tojáspuding állítólag, bár olyat mi is csinálunk otthon), ami nagyon finom volt. A legjobb, hogy nincs agyoncukrozva, és sok vajas krémmel teletömve, amitől otthon már néha rosszul voltam. Pencho elmesélte délelőtti előadását, amit ő tartott az összes nagykövetségnek és minisztériumnak az EU pályázatokról, amire az előző napi buli miatt semmit nem tudott készülni, de még aludni sem. Ahhoz képest nem sikerült rosszul, bár mondta, hogy elég nehéz volt kitölteni az idejét, és minden ötödik percben megkérdezte, van-e kérdés, hátha hamarabb megy az idő egy-két szaftos kérdés megválaszolásával. Kérdés egy sem volt a 4 óra alatt. A vendégek valszleg csak az ingyen hidegtál és kávé miatt mentek. Miután már a morzsákat is felettük a sütik után, mindenki back to work, Pencho pedig berobogott hozzám, hogy schedule-ozzak már helyette egy mítinget Lies-zel, mert hogy neki még nem csinálták meg a gépét. Nekem már jó volt, viszont ő le volt tiltva még a kelleténél is több dologról a gépén, úgyhogy nem tudtuk megcsinálni. Felrémlett hirtelen a régi szép idők emléke, amikor kedvenc finn kollégám a lehető összes helyen keresztbetett, miközben dolgoztam a laptopon, már majdnem hiányzott, de aztán gyorsan letöröltem a könnyeket. Egyszer majd küldök neki egy képeslapot, talán. Szóval találkoztunk Lies-zel, aki a szeksönben a leglelkesebb kolléga, és a legtöbb fogalma van a dolgok állásáról. A míting jól ment, talán több időt vett igénybe, mint kellett volna, de albán szokás szerint az időből sok van, használjuk hát.

A nap ezzel elég gyorsan eltelt, és lassan irány haza, a garázson keresztül, úgy elment az idő. Ezt is ki kell próbálni. J Izgi volt. Besötétedett, és világítás nem sok van a főúton, úgyhogy nagyjából hazatapogatóztam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.