Reggel Szandit korán ébresztettem, hogy tornázzunk. Elég mélyen húzta a lóbőrt, de mondtam neki, hogy nem lustálkodhat, a végén még felszed egy-két dekát, így aztán gyorsan kipattintottam az ágyból. Nagyon kómás fejet vágott, de az egyórás ugra-bugra után úgy tűnt, nagyjából magához tért. A végén megengedtem neki, hogy kicsit visszabújjon az ágyba, én meg elindultam a munkába. Szokásos zenék harsogtak a fülemben, amire ütemesen lépkedtem, olyannyira ütemesen, hogy majdnem fellöktem az itteni egyetlen szórólap osztogatót, akivel eddig a városban találkoztam. Előző nap elvettem tőle, no de mindennap!? Az már túlzás, pláne, hogy az egész sztyippül van, úh egy árva büdös betű nem sok, annyit nem értettem az egészből. Így aztán gondoltam, minek pazarolni, nem kell az nekem. De nagyon oda akarta adni, bennem viszont a reggeli acdc életérzés annyira bennem volt, hogy elfelejtettem kikerülni. Szerencsére nem lett nagy baja! 8 napon belül gyógyult, főként hogy este már megint ott volt, ugyanazzal a szórólappal, ugyanúgy tömködte a kezembe! J Mostmár felhúztam a szemöldökömet, no!

A délelőtt azzal telt, hogy megpróbáltam megtalálni magamat a világegyetem nagy virtuális könyvtárában, és elkezdtem az intraneten turkálni. Ebből az lett, hogy ahogy ez lenni szokott, kinyílt a világ köröttem, és rájöttem, kis pont vagyok, és arra is rájöttem, hogy a nagy juniónak mindenre van egy databéze, vagy programja, és a legjobb, hogy mindenhez kell pászvörd, amit olyan remekül konstruáltak ám össze ravaszmód, hogy nem lehet ugyanaz. Úgyhogy jelenleg van kismillióhétszáznegyvenháromezerkettőszáztizenegy pászvördöm, és mivel megjegyezni már nem tudom őket, felírni meg policiellenes, így aztán azt a lehetőséget választottam, ami hálistennek mindenhol adott (ideillik a gyengébbek kedvéért felirat), hogy: „Elfelejtette jelszavát?” Ez egy remek találmánya a rövidésszel megáldott pénzügyes kolleginák klubtagságának kisegítésére. No de tényleg, én elhiszem, hogy fontos, de azért mindennek van határa… A végén eltévedtem a databézek között, pedig sok hasznos infó van bennük, de hogy erre mikor lesz időm!?

Gyors felfedeztem azt is, hogy a gépemre telepítettek egy francia és egy albán szótárt, úgyhogy lelkesen megnyitottam az albánszótárt, és ki kerestem, hogy is káromkodnak az itteniek, csak hogy értsem. (ez a rész majd az albán nyelvlecke haladóknak részben lesz hozzáférhető, előbb tanuljátok meg a fontosabb szavakat! J )

Szóval tegnap írtam, hogy kéne egy határidőnapló a sok mítingnek, ugyibár. Ez azért is létfontosságú, mivel Penchonak és nekem akadt egy kis technikai problémánk a számítógéppel. Történt ugyanis, hogy Pencho épp a ketten leegyeztetett kick-off mítingre akarta schedule-ozni a csipetcsapatomat, amihez ő előszeretettel használja az Outlook Calendar-ját, ami automatikusan levelet küld a résztvevőknek (gondolom, sokan ismeritek!). No szóval megbeszéltük, hogy akkor 4-től jó is lenne a dolog, elküldi a meghívót. Meghívó megkapva, kicsit mondjuk furcsa volt, hogy 5 órát írt be 4 helyett, de gondoltam, jött valami míting meglepetésképpen, úgyhogy nem forszíroztam, én akkor is bent leszek. No viszont Lies (aki sztem francia, mert hasonlóan Marcellohoz, amit nem tud angolul, azt saját nyelvén mondja bele a monológba, ami franciának hangzik), szóval Lies visszaírt, hogy az neki tuti nem jó, tegyük egy órával előrébb. Jó, nekem az is jó lesz, gondoltam. Penchot ebben a pillanatban megláttam trappolni a szobám előtt. Elsuhant! Hmm, gondoltam, biztos létfontosságú dolga akadt. Pár másodperc múlva alig észrevehetően visszatrappolt, és megállt az ajtóban (ez egy kicsit necces volt, egy pillanatra úgy tűnt, nem sikerült megkapaszkodni az ajtófélfában, és elesik, de szerencsére ujjai jó tapadókorongként funkcionáltak). Feje enyhénszólva volt vörös, öszintén viszont egészen padlizsánlila volt. Ránéztem mély nyugalommal, és megkérdeztem, mi a baj. Kiderült, hogy a technika fintora miatt a gépén az óra 1 órával át van állítva, és most jött rá, hogy minden, amit beschedule-ozott (márpedig ahogy mondtam, előszeretettel használja ezt a funkciót), most rosszul van. Hát ez ciki. Elég mérges volt, viszont belőlem meg automatikusan kitört a röhögés.

Hát bocsánat, de nem tehetek róla, így pakoltak össze anno. Amikor a komolyságot osztogatták, az őseim valszleg abban az „őrült fantazmagóriák” nevű sorban álltak, ahol a pénztárgép szalag épp kifogyott, és várni kellett. Így aztán lekésték. Gondolom, most is, miközben ezt épp olvassák, azon bosszankodnak, miért lett ilyen ez a kölyök? Hol rontottuk el? Satöbbi J Jelentem, anyukám, az égvilágon sehol nem rontottátok el. Én így jólérzem magam a kicsi kis őrült világomban. J viszont ki kell, hogy ábrándítsalak, nem biztos, hogy ebben az életben nagyon sokat fogok már komolyodni.

Szerencsémre nem mérgeltem fel még jobban, jól reagált. Megkérdezte, mi bajom. Elmondtam neki, hogy hasonló problémákkal tipródom, csak én nem a mítingschedule-ozást rontottam el, hanem nem a megbeszélt időben mentem emberekhez beszélgetni, de persze ez addig nem okoz semmi problémát, amíg mondjuk rá nem nyit az ember valami olyanra, amire nem kellene. Persze ilyen eddig nem történt… Megbeszéltük, hogy hívja az IT-t, és majd ők megszerelik. Nem akartam neki mondani, hogy aztán azt hívhatja, így aztán lelkesen rábólintottam. Természetesen nem lett megoldva a helyzet, azóta szerintem nem mer schedule-ozni szegény.  

Délután végre kaptam diplomata postát, egy élmény. Nagy betűkkel rajta állt a nevem. Büszke voltam. J kinyitottam, és a banki cuccaim voltak benne. Meglepő módon a bankkártya nem, úgyhogy írtam kedves Bruno kollégának a belga ING Banknál, mikor küldi azt is. Nem válaszolt egyelőre. Kedves mód belökött 2 névjegykártyát a borítékba (in any case), és kaptam sok-sok általános szerződési feltételeket, valamint egy aranyos narancssárga zoknit. Kerestem a borítékban a párját, nem volt neki. Pici is volt, gyerekméret, már majdnem gondoltam, eltévesztette a postás, és nem nekem jött, de rájöttem, hogy ez a modernkori mobiltartó lesz, úgyhogy megtartottam, sőt még van hozzá nyakbaakasztó is!! Ja, és kaptam egy kütyüt, ami nekem egy hordozható riasztóhoz hasonlít, mint ami a lakások falára van szerelve, és azzal kell ki-be riasztani. Ez valami homebanking kütyü, amit Bruno kolléga majd messziről fog aktiválni várhatóan nekem. Pár aláírnivaló vissza, és már kész is a banki process. Kitöltöttem egy-két HR-es cuccot is, ha már úgyis diplomata postázok, mehet ez is.

Itt aztán mindenre van templéjt, databéz, még kiskutya füle is, úgyhogy nem félek, hogy unatkoznék a jövőben.

Délután megtörtént a Pencho által lelkesen beschedule-ozott míting, amiről csodák-csodája ki késett el. No ki? Hát jómagam! Mert ugye van nekem egy karórám, van egy telefon, ami ott van a szemem előtt, de hol nézem meg az órát? Hát persze, hogy a számítógépen! Szóval elkéstem, de Penchoval már együtt nevettünk, ez amolyan belső poén lett! Mindketten tisztában voltunk vele, hogy valszleg az ITs kolléga még erősen keresi a megoldást a fennálló problémára! Bár én kicsit aggódom érte, lehet, hogy beszorult a liftbe!? Szegény!

A míting úgy ment, ahogy sejtettem, beszéltünk félre, de már nem hagytam magam, és beszálltam a bunyóba. Ne beszéljünk félre, csak, hogy mit is csináljunk, ne arról, hogy vajon eddig miért is nem csinálta meg valaki más!? Így aztán 5 perc elteltével összeakasztottam a bajszom Clas-szal. A míting végül azzal ért véget, hogy a kezébe nyomtam a file-okat, amiről ő állította, hogy 3 hónapos kutatás alatt senkinek sem sikerült megtalálni (érdekes, nekem fél nap alatt a kezembe nyomták), és emiatt nem tudott vele semmit kezdeni. Nem biztos, hogy ma este imáiba foglalja a nevemet, vagy csak annál a résznél szerepelek majd, hogy „ne viggy minket a kísértésbe, és szabadíts meg a gonosztól…”. Szerintem kicsit beletapostam az áfa-klubbal töltött csendes hétköznapjaiba, de meglátjuk.

Miután mindenki felkerekedett, írtam nekik egy emlékeztetőt, hogy mit is kellene tenni akkor a megbeszéltek szerint, hogy végre ne kettőt előre, hármat hátra sasszézzunk egy helyben, vagy inkább hátra, és hogy szeretnék látni mindent, amire jutnak. Ennek nem fognak örülni, ha másnap reggel megkapják. Nem biztos, hogy a népszerűségi listán túl jó, viszont annál előkelőbb pozícióban leszek.

No ennek örömére hazaindultam, de még feljött Patrick, hogy beszélgessünk. Kiderült, van itt ám fitneszterem is uszodával, úgyhogy oda fogok menni! És hogy ő is fut, és futott félmaratont Brüsszelben, úgyhogy kiderült, a junió nagy esernyője alatt még futóversenyt is rendeznek. Jövőre ott a helyem. J Ott még ott sem voltam, bár Patrick szerint erre hamarabb sor kerül, mivel mennem kell majd még ezévben tréningelni Brüsszelbe. Remélem, erről még majd valaki egyedi kis személyes levélben is értesít, mert a sok databéz között nem hiszem, hogy rögtön megtalálom. J

Ezzel a tudattal hazaindultam. A kapussrácok mosolyogtak, vissza én is, és ezzel a mosollyal felvértezve indultam neki az éjszakának. A papírosztogatós srácon áthaladva lassan hazaértem.

A mai albán nyelvlecke: Ju lutem! Kérem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.