Szerda reggel nagyjából a szokásos forgatókönyv zajlott le, mint minden reggel. Nemhiába mondják, szürke hétköznapok. Kb. 20 fokot mértek, elég jó idő volt, de azért bekészítettem az esernyőt, ha más nem, hogy Szandi büszke legyen rám, hogy súlyokat cipelek még az ő…

 Reggel Szandit korán ébresztettem, hogy tornázzunk. Elég mélyen húzta a lóbőrt, de mondtam neki, hogy nem lustálkodhat, a végén még felszed egy-két dekát, így aztán gyorsan kipattintottam az ágyból. Nagyon kómás fejet vágott, de az egyórás ugra-bugra után úgy tűnt,…

 Újabb remek hétre virradtunk. Hurrá, munka! Amint kiléptem az ajtón, csodálkozva láttam, hogy az emberek semmit sem változtak, és az autók leginkább. Még mindig Albániában vagyok! Nem álom! És a legmeglepőbb így hétfő reggel az volt, hogy láttam egy-egy-egy no mit? Hát…

 Már majdnem elmentem futni, de aztán mégsem. Pedig reggel újracsak muszlim barátaimmal ébredtem, sztem pont egyszerre vehettük le a hálósipkát. Ma a mopedes elaludhatott, mert nem indult el, vagy bekrepált a verda. Munkaszünet van végülis! Redőnyös barátom viszont szintén…

 Reggel korán keltem, nemtomminek. Biztos, csak hogy még véletlenül se késsem le a reggeli mecsetébresztőt. Az óbégatást egy tiszteletteljes ásítással köszöntem meg, majd ittam egy kávét. Vennem kell egy kávéfőzőt. Nem lehet igaz, hogy miközben itt szemez velem az…