Újabb remek hétre virradtunk. Hurrá, munka! Amint kiléptem az ajtón, csodálkozva láttam, hogy az emberek semmit sem változtak, és az autók leginkább. Még mindig Albániában vagyok! Nem álom! És a legmeglepőbb így hétfő reggel az volt, hogy láttam egy-egy-egy no mit? Hát egy tanulóvezetőt!!! Autoshkolle!!! Mikor megláttam, majd hanyatt vágtam magam. Szóval itt tanítják is a tudományt, nemcsak csinálják!? Csak azt nem értem, ha teljesen elfogadott még a hatóság körében is a jogosítvány nélküliség, akkor egyesek miért törik magukat? És még fizetnek is érte! Rejtély!

Az irodába menet semmi izgi nem történt, azt már nem is számítom, hogy természetesen ma is el akartak ütni, mert még nem tudok átrepülni az úton, ezért betolakodtam, de ez már cseppet sem zavart. Öreg róka módjára libbentem át az úton, miközben a rendőr az ellenkezőt muttatta a kis piros-zöld táblájával. Tudjátok, mint amilyet az oviban kaptunk, hogy játszunk közlekedj okosant! J Minden reggel ott van, lelkesen. Sok haszna szegénynek egyelőre nincsen, de épp most akadtam bele egy projektbe, amiben a szegény albán rendőröket próbálják lélekben megerősíteni a korrupció és egyéb crime elleni küzdelemben. Remélem, egyszer összejön nekik. A projekt nem jutott mondjuk messzire, és ennek legnagyobb akadályát a pályázó a szegényes IT ellátásban látja, mivel szegény policik el vannak zárva az internacionális kapcsolatoktól, nem tudnak emailezni. Mondjuk miközben olvastam az jutott eszembe, hogy lehet, hogy nem leültetni kellene a policikat az irodába egy asztal mögé, hanem ha már úgyis az utcán vannak, inkább szurkolni kellene nekik, hogy tegyenek is valamit, ne csak a reggeli bureket tömjék. Nem akarom én megbántani őket, de no!

Szóval az irodában belevetettem magam a Pencho által legnagyobb issue-nak gondolt process-be. Annyira, hogy elfelejtettem, hogy persze hogy meetingelni fogunk, mert ugye meetingelni kell! Az fontos!! Bementünk a mítingre, ahol rögtön nagyon fontos dolgokról kezdtünk el beszélni: nevezetesen, hogy mindenki körbefényezte az új főnököt, hogy milyen jó, hogy a mítingen most már nem egy sorban ülünk, hanem körben, mert ez így sokkal kommunikatívabb. Ekkor kicsi pilláim nagyobbra nyíltak, hogy emiatt hagytam ott a (szerintem) fontos olvasnivalót, de mivel gondoltam, ez izgi lesz így, hát maradtam még egy kicsit. Pencho letörölte az arcáról a sok vaxot, amit rákentek a fényezés alatt, majd jött kedvenc Gustavom, mert ő is mértne tenné hozzá a saját kútfőből szakadt gondolatait: beszéljünk a szabadságokról. Ezt a szót értettem, egyebet viszont nem, viszont közvetlenül a bármit is jelentsen mondata után idétlen nevetésben tört ki, amin én leginkább összerándultam, majd furcsán rásandítottam. Gyors észrevettem viszont, hogy a többiek jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy kerüljék Gustavunk tekintetét, én is követtem őket. (meg kell viszont jegyezni csendben, hogy ilyen idétlen nevetést még az életemben nem hallottam. Csak azért nem kezdtem harsány nevetésbe, mert a többiek sem tették, és lehet, hogy nem azzal kell bemutatkozni, hogy Gustavunkon mulatok. De tudjátok, az igazat megvallva, alig bírtam visszatartani. Ha látnátok ezt az ember! Már az arca is vicces, ahogy motyog, az külön logopédiai doktori tanulmányt érdemelne, és akkor még a nevetése is.) Na de nem piszkálom tovább, inkább ugorjunk vissza a témájára, a szabadságra. Beszéljünk, gondoltam. Végülis hasznos tudni, ki mikor nem lesz bent vagy ki kit helyettesít. No de nem ám a ki-kit helyettesítről beszéltünk, hanem a ki-hova megy nyaralni/telelni részről. Nekem igazábó semmi bajom nincs az efféle mítingekkel, legyen több ilyen, és ne dolgozzunk, csak akkor nem lehetne ezt egy kávézóban megejteni, nem egy szürkefalú irodában!? A szabadság részben még benne is lettem volna, hogy beszéljünk a nyaralásról, ha nem lebegett volna a fülemnél Patrick remek beszólása, hogy 3 hónapon belül csak indokolt esetben engednek el. L keresek egy indokolt esetet, itt mindenki 3-4 hét szabit vesz ki egyszerre. Nekem meg ott van 16 napom, ami jár, és nem tom kivenni, no megálljatok! Jövőre 8 hét szabim lesz!!! Nem adtam fel, hogy a fájnensz mítingnek ma még lesz valami haszna is, úgyhogy még mindig maradtam a hátsó felemen! És megérte, mert jött a következő napirendi pont: a fociiiii…. J no itt már többen beszálltak a mérkőzésbe, és elkezdtünk az albán válogatottról beszélgetni. Portugália-Albánia vb selejtező lesz, amire megpróbálunk jegyet szerezni! Végre valami remek hír! Remélem, valaki ír jegyzőkönyvet, amit majd Pencho orra alá tudunk dörgölni, ha mégsem szerez jegyeket. Megbeszéltük, melyik hotel ablakából lehet potyázni, I mean focimeccset nézni felülről, és rögtön kiderült, hogy a leendő iroda, ahová jövő év elején költözünk (egy bazinagy torony) pont ott van, úgyhogy ott bármikor potyázhatunk. No majd onnan fogom lesni a focistákat, jó móka. Következő napirendi pont a karácsonyi parti. Lesz! Hogy hol, mikor és egyéb feltételek? Az még nem tisztázott, de lesz! Erről is beszélgettünk egyet! Hihetetlen, hogy a semmiről itt milyen jó kis beszélgetéseket lehet kerekíteni!

Gyors és éles váltás következett, amit azzal magyaráztam magamban, hogy Gustavunk felnyerített (újra), ettől mindenki zavarba jött, és elfelejtett vele nevetni, ami aztán egy lónyerítéssel ötvözött síri csendet és kínos lopott egymásra pillantásokat eredményezett (kerülve Gustavunk jókedvű tekintetét). Elkezdtük hát az érdemi részt. Pencho szónokolt a szeksönmítingen történtekről. Ahhoz, hogy értsétek, miről is beszélek, meg kell hogy mondjam, itt tényleg mindenki mindenért mítingel. Szóval van nekünk a főfejesünk, az ambasszador, aztán alatta vannak a szeksönfejesek, ő nálunk a Pencho. No ők minden hétfő reggel mítingelnek egyet, ha épp ráérnek. Bár ez is képlékeny, mert eredetileg 9-re meghirdetett mítinget el kellett 10-re tenni, mert az egyik kolléga a világért sem tudott hamar felkelni!! Látjátok, itt nincs stressz, Pípöl förszt (szorri ex-nagynégyes-munkahely, de ezt az egyet nagyon megtanultam nálatokJ), meg ilyenek. Aztán jön a létrán lefelé a szubdelegáció szint, ahol én lennék például koordinátor, vagy mi a selyemgöngyöleg. J Szóval a nagymíting után jön a mi mítingünk, a szekciómíting. Aztán, hogy nehogy a hét többi napja üresen maradjon, még van szerdán is egy míting délután, szubszekciómíting néven fut. Itt már kicsiny csapatom, és jómagam áll pástra Pencho keresztkérdéseivel szemben. Ugyanezt eljátssza kicsinyke kis csapatával Gustavunk egy másik alkalommal. Bár őszintén szólva, remélem, hogy ők többet értenek belőle, mint én, mert úgy a mítingnek nem sok értelme van. De hogy azért nehogy álmatlanul maradjunk a mítingek miatt, betettünk még ad hoc mítingre lehetőséget a nap bármely órájában. Keddre rendszeresítettünk a fontos issue-k megbeszélésének ad hoc módon minden hét ugyanazon órájára meghirdetett mítinget. Egyelőre többről nem tudok, de nem aggódom, mert minden nap új infókkal vagyok gazdagabb a mítingekről, úgyhogy lesz még ebből több is. Kell egy határidőnapló, mert már követni nem bírom.

A mítingnek lassan vége lett, mindenki ment a maga útjára, és ez így is maradt egész nap. Clas-tól megpróbáltam délután kérdezni valamit, de aztán hamar megbántam, mivel csak egy igen-nem kérdést tettem fel emailben (személyesen nem mertem, mert tudtam, hogy az fél nap), ebből egy félórás telefonbeszélgetés lett, amiből megtudtam, hogy Montenegroban volt hetvégén, és 5 fok volt ott. Hehe, nekem 30 a tengerparton!!! Szóval Clas az a fajta ember, akivel nehezen fogom megértetni magam, mert ő mindig egy másik cső végét fogja meg, mint amelyikbe én kiabálok hozzá éppen. Ez egy ideig szórakoztató, de ma már kihozott a sodromból, és letettem a telefont. A beszélgetésünket nem igazán lehet szavakkal leírni, de megpróbálom átfordítani, mert az eredeti téma uncsi lenne. Szóval beszélgetés nagyjából egy olyan kérdéssel indult mondjuk, hogy megkérdeztem a svéd kollégát (visszatérve a sütire, mivel elvonási tüneteim vannak J): a sütije, amit hozott biztosan friss-e. Erre nem tudott válaszolni emailen, hát felhívott. A beszélgetés a következőképpen zajlott:

CL: Szia.

B: öööö (kisebb zavar után hirtelen feleszméltem, hogy CL szeret magyarul beszélni) … Szia.

CL: (magyar tudásának itt lett vége) miért is kérdeztem, hogy friss-e a süti?

B: öööö (switch back to angol) Mert enni akartam belőle, de nem mertem belekezdeni! Mielőtt belefognék, tudni akartam.

CL: Rendben. No a helyzet tulajdonképpen, ha nagyon pontosan akarnánk felvázolni, az lenne, hogy szerintem nem egy dologról beszélünk. Te azokról a sütikről beszélsz, amit a konyhaasztal bal sarkában lévő dobozban hoztam be reggel az irodába?

B: Nem, én arról, amit abból a dobozból kiraktál a konyhaasztalon lévő tányérra.

CL: akkor valami nagy kavarodás lehet, mert valójában, ha teljes mértékben követni akarnánk a múltban történteket, és a reggel behozott sütik pontos itinerét, akkor a helyzet az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy az a süti, ami a tányéron van, ugyanaz, mint ami a dobozban volt.

B: hogy érted ezt, CL?

CL: Mert elképzelhető, hogy amikor a tányérra került, valaki hozzáért, és eldeformálódott, ennek következtében nem beszélhetünk valójában ugyanarról a süteményről!

B: Figyelj, CL, a könnyebbség kedvéért beszéljünk a dobozos sütiről, a tányérra érkezés tisztázása maradjon az én dolgom.

CL: Jól van, beszélhetünk, de továbbra sem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy ha egyszer valaki hozzáért ahhoz a sütihez, akkor már nem ugyanaz, ugye ezt elismered?

B: Elismerem, CL, csak térjünk az eredeti kérdésre! Szóval a dobozban lévő sütik frissek-e?

CL: Valójában nem vagyok benne biztos, hogy mit is jelent az a szó, hogy friss, mert ugye több alkatrésze is van a sütiknek, amihez természetesen egyikhez sincsen semmi közöm, így aztán lehet, hogy meg kellene kérdezni az illető társaságokat, akik a lisztet gyártják, hogy valójában ez a liszt friss-e, és ha igen, akkor tudok én erről véleményt formálni akár hivatalos formában is.

B: De CL, mi köze a liszt frissességének ahhoz, hogy te mikor is sütöttél belőle sütit, mert az én kérdésem valami ilyesmi volt!?

CL: Ahhoz, hogy hivatalos állásfoglalást tudjak erről adni, az kell, hogy hivatalos levélben megkérdezzem a liszt gyártóját, hogy mi is a helyzet. Ha az meglesz, akkor okosabbak leszünk. By the way, ha már itt vagyunk, lenne egy javaslatom arra vonatkozóan, hogy a jövőben a hasonló kérdések megválaszolását megkönnyítendő, mi lenne, ha írásbeli javaslatot tennénk a lisztgyártók szövetségének, hogy a jövőben hetente szolgáltassanak információt arról, hogy friss-e a liszt…

No szóval valami ilyesmi beszélgetést folytattunk félórán keresztül, és be kell, hogy valjam, le vert a víz rendesen. Próbáltam magam visszatartani, hogy ne mérgelődjem rá, de már csak rövid idő kérdése, hogy ki ne borítsam rá!

Ezután gyors pihenésre volt szükségem, úgyhogy elővettem a Fájnensől gájd nevű remek olvasmányt, és már majdnem elaludtam, mikor megjelent Hackaj kolléga. Bejött, kezet ráztunk, és megdícsérte az újonnan szerzett naagy irodát, amibe beleültettek engem, aztán elment (valszleg nyaralni, mivel meg is lepődtem, hogy még itt van).

Beszéltem még Ilirianával is a lezárásról, de nem sok eredményét találtam ennek sem egyelőre. Mindenre csak azt válaszolta, hogy Jó kérdés! Hát köszi, de ha már annyi ideje itt vagytok, akkor jó lenne tisztában lenni vele. Visszavonultam hát a remek altatómhoz, és elment a nap. Beszéltem még Patrickkel, aki megnyugtatott, hogy nem lesz rövid folyamat a lakásprojekt, úgyhogy nézelődjek csak még a piacon. No ezt még meglátjuk.

Este esett, úgyhogy kisszoknyámban nagy sötétben blattyogtam az esőben, és természetesen nem vittem magammal az ernyőt, mert még a végén megázik. Ehelyett jól megáztam, de nem baj, forró tea, ágy, az segít. J Ettől olyan gyorsasággal dőltem be az ágyba, mint még soha. És természetesen tanultam új szót is ma: Mirupafshim! (viszlát!) ez jó lesz a boltosnéniknek! Egyszer meg kell, hogy enyhüljön a kicsiszívük, kell nekem az a mélyhűtött zöldség! J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.