Reggel megintcsak alig birtam felkelni, es azt almodtam, hogy telefonaltak a lakasom berloi Magyarorszagrol, hogy felmondjak az alberletet. Rossz alom volt. 8:30-ra beertem, alig 20 perc gyalog a kedves albanok kozott. Igaz, hogy a korforgalomban majdnem elutottek, de vegul tuleltem. 2 centi hija volt. Csupan csak az tortent, hogy egy aranyos mercedes ellenkezo iranyt vett fel, amikor bement a korforgalomba, mert ugy jobban tudott haladni. Sietett, no! Van ez igy! J a rendor ott allt mellettem, de persze nem latta. Van ez igy, no!

Beertem epsegben. Kis munka es email check utan irany a team building. Mindenki ready, indulas. Elso megeroltetes egy kis bemelegites utan az elozo nap osszefoglalasa. Kipipalva!

Masodik meg megeroltetobb feladat egy fizikai megterheles: en csak ugy neveztem el, a „papiron elferos jatek”. Megintcsak jott az 1-4ig szamolasos csapatfelosztas, de mar szemfules voltam, es nem rontottam el, viszont kedvenc allatidomarjaink megbonyolitottak a dolgot, uj nap, uj szamolasi technika: 1-5ig szamolunk, emberek!!! No, nem en, de masok azert elrontottak, tobbek kozott az egyik lelekvandorlo Chris is! Hehe, neki is lehet rossz napja, vagy lehet, h csak zavarba jott, hogy nem rontotta el senki, es oldani akarta a hangulatot egy joleso kacajjal, ezert elrontotta! J no miutan megtalaltam a 4es csapatot, mert az voltam, koszontottem ujdonsult kollegaimat: Luigi, Marcello, Jolanda. De mi lesz a feladat. Letettek a foldre 5 papirlapot, akkorat, mint azokon a kis tablakon szokott lenni, amire egy eloadason firkalni lehet (A3 talan!?). Ajjaj, rosszat sejtek! … Es bejott! A feladat: el kell erni, hogy a csapat a masik oldalan alljon a papirnak anelkul, hogy barki is a folyamat kozben lelepne a papirrol. Egymasra neztunk, ez erdekes lesz, mert 4-en mar csak ugy fertunk el, hogy fogtuk egymast, le ne essunk. Akarhogy hajlongtunk es hajtogattuk a papirt, csak nem sikerult, mikor jott Luigi remek otlete, hogy felkap az olebe (engem!!!), es megtart, míg a tobbiek felbehajtjak a papirt, es akkor feleakkora papiron ugyan, de mivel az megiscsak a masik oldala, raferunk 4-en. Tudjatok ebben a szituacioban nem igazan tudtam mast csinalni, csak ujracsak nevettem, razott a kacagas, es ezt tovabb fokozta, hogy az egesz szoba engem es kedves kollegamat, Luigit nezte, aki szenvedett a sulyom alatt, mikozben Jolanda kozvetlenul a felemelt alattam volt, derekmagassagba hajolt le Luigi es Marcello elott, ahol megprobalta felhajtani a papirt, mikozben Marcello tartotta Jolanda derekat, hogy le ne doljon a papirrol. Remelem, el tudjatok kepzelni, mert eloben valami hihetetlen latvanyt nyujtottunk! Az egyik remek kinzonk, Chris, az effes, gyors felkapott egy fenykepezo-aparatot, es lekapott. Ez volt az a pillanat, hogy mindjart megkerem kedvenc KARBAN-TARTOMAT, Luigit, hogy lagy mozdulatokkal tegyen le, hadd kesztessem effes kollegankat csendesebb vizekre evezni, de nem tettem. Megiscsak 3. napom a delegacion, nem most kellene, hogy kibujjon az eroszakos enem, igy aztan lett egy emlek is. Mar alig varom, hogy az egesz delegacionak korbekuldjek (mert allitolag ilyen is lesz), es akkor vegre mindenki felismer majd, barhol jarok. „Oh, nezd csak, o az a fenykeprol, akit a Luigi emelgetett! Milyen voros volt a feje, marmint Luiginak!” J

No jo, jateknak vege, ezt is jol kielemeztuk utana, es levontunk egy nagyon fontos, es komoly kovetkeztetest. Nem akarok a komoly dolgokrol irni, mert kicsit uncsi lenne, nekem neha az volt (viszont osszessegeben eletem legjobb team buildingje is volt ez, tenyleg), de ahogy a team temara kerult a sor, elhangzott egy jo kis mondat, mikor azt kerestuk, mi is a team. Valahogy igy hangzott: „Team as a word does not contain „I” which means in a good team „I” as and individual does just not exist. Only group of people as a team exist who work together for eachother as a team!” Ez tenyleg jo gondolat volt, mindenfele poent felreteve. Egyebkent rovid margora valo megjegyzeskent: mindenkitol elnezest az irasom stilusa miatt, de Rejto Jeno remek irasain nevelkedtem es szocializalodtam, es ezt nem tudom rejteni ( J ) es megtagadni pedig semmikeppen nem szeretnem!

Szunet utan volt meg egy remek kis jatek: Black and Red Game. A lenyege az volt, hogy megintcsak csapatokba verodtunk. Most kimaradtam a szamolos reszbol, mivel elkestem J (kedvenc ITs kollegaval, Nardival egyezkedtem a Vodafone alban lehetosegeirol, hogy hogyan is szerzek helyi szamot, nem egyszeru!). A jatek lenyege, hogy minden csapat kap 1 fekete es 1 piros lapot, ja, es egy boritekot. 10 kor alatt mindig bele kell tenni a boritekba az egyiket. Az, hogy mennyi pontot kapsz, azon mulik, a tobbiek milyen kartyat tettek a boritekba. Ha mindenki feketet valaszt, -1 pont mindenkinek. Ha van fekete es piros is, a fekete +pont, a piros – pont. Ha csak piros, akkor mindenki +3. A jatek nagyjabol a bizalom-bizalmatlansag temajat kergette, bar nevezhetnenk az etikatlansag es immoralitas csucsa jateknak is, mivel a lenyeg meglepo modon az volt, hogy az nyer, aki a 10 kor vegen a legtobb pontot kapja. A jatek azzal kezdodott, h mindenki a „biztos” feketere ment, igy mindenki vesztett. A mi csapatunk a vilagert sem adta fel a feketet, bar paran mar bevallaltak a pirosat, hatha a kozerdek felulemelkedik az onzesen, de ra kellett, hogy jojjunk, kapitalizmusban csak onerdek van, kozerdek, mint olyan ebben a kontextusban nem letezik. Summa-summarum nyertunk. Igaz, hogy valojaban mindenki vesztett, mivel -10 ponton zartunk, de a sok – kozt a mienk volt a legkevesebb -. Ezt az egyuttdolgozos reszt meg gyakorolni kell!!!

Ezutan kovetkezett egy meghosszabb beszelgetes errol, a tapasztalatokrol, a problemakrol, es osszessegeben hasznos volt, mivel rogton ideerkezeskor mar hallhattam, kinek van baja mivel. Ez jo kezdet, tenyleg. Tudom, mibe nyulok, amikor valamiben kotoraszom!

Kovetkezo, es egyben utolso jatek a sustorgos jatek volt (ok ezt mashogy hivjak). Marcello kikerte maganak, hogy mellem uljon, igy aztan Marcellonak suttogtam. Egy olasz es a hallgatas egyazon kozegben nem letezik, ra kellett, hogy jojjek… Marcello az az ember, aki ha kell, ha nem, valamit biztos, hogy beszel. Tipikus Olasz, no! Nem hazudtolhatja meg onmagat! Hmm… A jatek lenyege, hogy vmit mond az elso ember a mellette ulo fulebe, es ezt tovabb kell adni. Vajon mi jon ki a vegen? A kezdo akkord valami olyasmi volt, hogy „a hotel biztonsagi kovetelmenyeinek fenntartasa erdekeben a vendegeknek minden gyanus esetet azonnal jelentenie kell a recepcion.” Es hogy ebbol mi lett? „Patrick narancssarga nadragja feltunoen ronda ma!” J Patrick a HR vezeto, akivel sokat beszeltem, es segit. Az o felesege egy erdelyi magyar holgy, akivel valszleg talalkozom a kozeljovoben. Es Patrick tenyleg minden nap masik feltuno szinu nadragban jelenik meg: hetfon rikirozsaszin volt, kedden szolid vilagitos feher, szerdan pedig a narancs.

A zaroakkordja a team buildingnek egy gondolatkeresos brainstorming volt: ha valaki uj egy nemzetkozi szervezetben, mit tegyen, hogy minimalizalja a konfliktot. Nagyon sok valasz erkezett. Ebbol megtudtam tobbek kozott olyan hasznos infot, hogy ne mosolyogj ok nelkul egy oroszra, mert azt hiszi, megorultel. Naluk csak az orultek mosolyognak ok nelkul (nem tudom, igaz-e?). azt is megtudtam, hogy az albanok koszonteskent 4x pusziljak arcon a masikat. Micsoda tudasra tettem szert mar az elso par napban! Fantasztikus, nem? J

Utolso feladatkent mindenki kapott egy darab papirt, es ra kellett irni, hogy ki mit is fog a jovoben mashogy csinalni. Marcello megigerte, hogy meghallgatja az embereket, nemcsak beszel! (szep tole, varjuk a status reportot!) Mivel uj volnek, nalam az utolso megragad momentum lett a befuto: „In the future I will be careful of smiling at Russians. (a jovoben ovatosan mosolygok, ha oroszokkal talalkozom.)” Biztos, ami biztos!!! J Ez mindenkiben kacajt valtott ki! Pfuu (megkonnyebbult sohaj), Bevagodtam! J

Ebedszunetben a fonokom szolt, hogy megbeszeles lesz a TB utan, ja es hogy este az ujonnan erkezettek elmennek vacsizni, uh ha gondolom, mehetnek en is. Igent mondtam. J

Vacsi után:

No hat este nemtommennyi van. Kicsikét berúgtam, de csak kicsikét. Már 3, napom itt, úgyhogy épp ideje volt megkóstolni a helyi hírességeket. A gépelés már kezd eléggé nehezen menni, amit senki más, aki olvassa, nem vesz észre, mert a hibát javítom. Sosem írtam még gépelve, amikor részegecske voltam, első alkalom. Ha nem javítom a hibaákt, ez tortenik. See?

Na jó, moderálom magam. J szóval vacsoráztunk egyet. Az odaút azzal kezdődött, hogy Luigi telefonon megpróbálta felhívni Francesca-t, aki egy másik helyről jött, nem az irodából, hogy hol találkozzunk. A probléma ott kezdődött, hogy Luigi (kb 50 éves férfiember) nem éppen nagy tudora a mobilok kezelésének. Így aztán ez eltartott egy ideig, végül azt láttuk célravezetőnek, hogy ahelyett, hogy megkeresi a Francesca telefonszámát a telefonkönyvben (amit nekünk nem engedett megnézni), beütötte papírról a számot!!! 21. század, emberek!!! No jó, Francesca előkerült a térben, Luigi ügyesen elmagyarázta, hogy a körforgalomban (ahol köztudottan nem lehet várakozni) várjuk egy piros Jeep-ben. A baj csak az volt, hogy a Jeep fekete. Késő bánat, Francesca piros infót kapott. Nem baj, nincs pánik, visszahívjuk. No ez újabb bonyodalom drága Luiginknak. De meglett. Ekkor már javában vészvillogóval parkoltunk a körforgalom !!!közepén!!! miközben nem túlzok, a rendőrök ott köröztek mellettünk. Készen voltam. Itt mindent lehet. Csakhamar Luiginak sikerült Francesca-t elérni, és miközben magyarázta neki, hogy fekete Jeep-t keressen, besötétedett, és Francesca egyszer csak beszállt a Jeep-be. Ezután elindultunk az étterembe, ami (megintcsak nem túlzok) a körforgalom másik oldalán volt. Hát ezért parkoltunk be a közepébe, és vártuk Francesca-t? Nekem ez magas! Viszont legalább kellően szórakoztat. J szóval beparkoltunk. Bementünk. A vacsi nagyon vicces volt, Luigi (az észak-olasz, aki nem érti a déliek dialektusát), Pencho (a főnököm, a granadai), Elaine (a belga) és Francesca (az olasz, újonnan megismert leendő kollegina, aki októberben érkezik, de már most eljött szétnézni). Nagyon jót szórakoztunk. Kiderült, hogy mindenki már évek óta (ahogy ők mondják) a „public sector” alkalmazottja, én nem, szinte egyedül! Érdekes, hogy mindig megtaláltam még eddig ezeket az egyedi szerepeket magamnak, ez most sem maradt el. J Ami egyszer hátrány, máskor az ember előnyére válhat. J úgy legyen!

Szóval mi is volt a vacsi? Köztudottan nagyon sokat vacsorázom, most aztán kitettem magamért. Előétel: polipsaláta. Életemben nem ettem előtte, itt volt hát az ideje kipróbálni. És tudjátok mit? Nagyon is finom volt. Az első falatot valszleg jól kifogtam, mert olyan volt, mintha egy darabka biciklibelsőre haraptam volna, no de mégsem köphettem Luigira, aki kedvesen még repetát akart adni, így aztán lenyeltem. Aztán szétnéztem, gyors’ szereztem egy darab pirítóst enyhítésként, és már épp azon gondolkodtam, hogyan magyarázom meg, hogy mennyire tele lettem ettől, amikor Pencho rámnézett, és erre automatikusan bekerült még egy darab a számba. Hmm, ez viszont sokkal finomabb volt!!! Tényleg, kifejezetten finom. Aztán jött a többi falat, és azon kaptam magam, hogy megettem az egészet. Tényleg finom volt. Kissé savanykás, kissé bazsalikomos, összességében nagyon finom. Olyan, mintha csirkét ettem volna, csak voltak pici lábai. J Mikor Luigi előadta, hogy Kongóban denevéreket ettek, akik nyitott szemmel néztek vissza a tányérról, és bogarakat, amiket a szemük láttára sütöttek barnára, én meg ettem a polipsalátácskámat, arra gondoltam, hogy ha ezt megettem, amire pont úgy gondoltam régebben, mint most a bogarakra, lehet, hogy még arra is képes lennék hasonló szituációban? Na, jó, nem biztos! J It depends…

Második fogás, vagy másfeledik: ritka, híres kagyló, a nevét nem tom magyarul, de azt igen, hogy spanyol és olasz honban ezeknek a kagylóknak a fogyasztása tiltott, mert kihalás fenyegeti őket, és védettek. Mi viszont megettük. Ezeknek erős ízük volt, nekem nem annyira ízlett, de a többiek szürcsölték, mint a forró teát télen.

Harmadik fogás: Elaine és én spagetti con pomodorro-t ettünk (paradicsomos tészta), de nem ám paradicsomszósszal, hanem egy-két kósza paradicsomdarabbal. Sajtot úgy kuncsorogtunk, ez nem a magyar pasta!!! Azért finom volt. A többiek vmi piranhara erősen emlékeztető halfajtából készült pasta-t ettek. Amikor megérkeztünk, a pincér odahozott egy lavórnyi élő vagy épp megboldogult halat és rákot, langusztát és egyebet, hogy válasszunk, miből akarunk enni. Úgy melegében!!! Hihetetlen banda! Szóval ebből választottak a többiek egy szimpatikus, de már megboldogult Némo-rokont, akit megcsináltak fincsinek. Nagyon ízletesre megfőzték, meglátjuk holnap reggel, hány kollégát végez ki a halvacsora! J Kértünk még bort, fehér szárazat, ami nálunk inkább félédes lenne, de nem volt olyan rossz, mint amire a leírások alapján számítottam.

Desszertként kaptunk még sárgadinnyét, majd a pincér megkérdezte, szeretnénk-e …-t. én ekkor még nem értettem, csak utána: grappa!!! No végre, valami kezd a hazaihoz hasonlítani!

Gyorsan beazonosítottuk, hogy ez a magyar pálinka, ezt éppen a pincér elmondása szerint grappa di vino, vagyis a mi törkölypálinkánk párja lenne. Viszont nem volt olyan nagyon erős,

Így aztán gyors lehajtottam egyben, ahogy ez nálunk szokás. No ezen kicsit meglepődtek, mindenki csak szopogatta a sajátját, és jót nevettek rajtam, hogy sört az elején nem kértem, bort húzódzkodva fogadtam el, a grappa pedig egyből lecsúszott. Nem tom, elpirultam-e, de persze próbáltam a csendes, szégyenlős kislány látszatát fenntartani, és erősen mentegetőztem, hogy ugye van nálunk a mondás, hogy „ami marad, örök harag!” nem tudom, elhitték-e. J nem hiszem. Megpecsételődtem, már megint ez az alkohol!!! J

No jó, beszélgettünk kicsit. Nagyon jókat nevettünk. Pencho és Elaine meséltek az előző hétvégén történtekről a team buildingen, amikor is elvitték őket egy buszos túrára, 150 km 13 óra alatt buszon, ahol egy albán 13 órán keresztül élőben énekelt!!! Egy-két szám után ismételt, a repertoár nem volt túl hosszú, így aztán hamar mindenkinek az agyára ment, de nem akarta abbahagyni! Elvitték őket egy tető nélküli busszal erdőt nézni, amikor is 40 fok volt árnyékban! Pencho félig-meddig kopasz, így aztán az első 10 percet még élvezte, utána viszont a következő 2 óra 50 percet nem annyira. Mesélték, hogy 6kor volt a találka reggel a delegáció előtt, Pencho 6:10-kor kelt a hotelben!!! Kicsit elkésett, de megvárták, viszont a buszon esett le neki, hogy nem vitte a passportot, ami a Kosovo határon eléggé kellett volna. Végül nem szállították le, és nem adtak sortüzet a buszra, amit annak köszönhet, hogy az idegenvezető elhitette a határőrökkel, hogy elszámolták a passportok számát, és bizonyára láttak minden passportot, csak nem emlékeznek. Ezt a mesét oda és vissza is sikerült eljátszani. Luigi mesélt kongói és jamaicai kalandjairól, meg ételeiről, amitől annyira nem voltunk elragadtatva, de nem akartuk félbeszakítani. No aztán Luiginál lassan lehúzták a redőnyt, így összeszedtük magunkat, és elindultunk haza. Penchoék felajánlották, hogy elvisznek, de 5 perc sétára lakom onnan (mondjuk azt nem mondtam, milyen helyen át), így aztán elengedtek azzal a feltétellel, hogy megígértem, holnap a munkahelyen leszek tutira!!! Jelentem, hazaértem, csak egy-két dudálós őrült volt az utcán, amin már meg sem lepődöm, pedig még csak edződöm. Igazán csak három napja!!!

A házban végre találkoztam lakókkal: öreg néni kb. 120 egész centivel. Olyan, mint a nagyi… J

Lassan el kell, hogy higyjem, hogy van valami ebben az őrangyal dologban: valaki, valahol tényleg vigyáz rám, és még gondoskodik a szórakoztatásomról is! J vagy az épp magam vagyok? Lehet, hogy csak azért vannak ezek a dolgok, mert keresem őket, konfrontálódni akarok!? Lehet, mindenesetre nem unatkozom általában! J

No szép álmokat mindenkinek! (ëndërr e bukur!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.