Másnap reggel korán ébredtem, felöltöztem, és kimentem, hogy megnézem, lehet-e futni, vagy gyalogolni egyet. Ez volt kb 7 körül. Amint kimentem, az utcán rá kellett jönnöm, hogy az albán koránkelő fajta. Mintha mindenki ott maradt volna, ahol előző este hagytam őket: mindenki szaladt, jött-ment, és nem törődött semmivel. Carpe diem. Ezek tudnak élni. De mikor alszanak? Kicsit sétáltam, majd visszamentem, összeszedtem magam, és lementem a ház elé. 8:15-re jött értem az autó, amiben már egy kedves család is utazott. Kiderült, a hölgy szlovák, Pozsonyból jött a férjével és a kislányával, másik két nagyobb lányát pedig otthon hagyta, távneveléssel folytatják a kurzust. ( J )

A trombitálni tilos útszakasz után nem sokkal megérkeztünk a delegációra. Nagy üvegépület, kb háromszög alakban, körötte természetesen nem más, mint építkezés hegyek. Szemben egy-két szimpatikus autóbontó és alkatrész árus, megy a csencs ezerrel.

Bementünk, rögtön egy kedves hölgy fogadott az ajtóban, aki felkísért Patrickhez, az adminisztráció vezetőjéhez. Vele már ismerősként köszöntöttük egymást, felesége magyar, úgyhogy egy-két magyar szót is váltottunk. Nagyon jó fej emberke. Leültünk az irodájában, a kis szlovák család és jómagam, hogy átbeszéljük a tudnivalókat, majd felmentünk a konzulhoz, hogy bemutatkozzunk, de már lement a team building megnyitójára. Mi is odamentünk. Ott aztán csak úgy záporoztak a nevek, hogy ki kivel van, azt már nem tudom. Megtámadott egy Gustav nevű öregúr, aki bizonyos szempontból erősen emlékeztetett a rajzfilmben lévő Gusztávra, ha emlékeztek még rá. J vicces figura, egy baja van, illetve kettő: az egyik, hogy valszleg a sok probléma egyik okozója, ami megoldásra vár kb 10 éve, az ő, másrészt technikai problémám, hogy alig érteni a szavát, annyira az orra alatt motyog, így aztán a „Motyogi úr” álnevet adtam neki hirtelen.

Kiderült az is, hogy az egyik személy, akivel emailen kommunikáltam, és erősen Miss-ként szólítottam meg, valójában kifejezetten férfi, így aztán mikor ránéztem, és a bemutatkozásakor nyomban leesett, mit tettem, az ő arcára is kiült egyfajta furcsálló kifejezés. No de istenem! Tehetek én arról, hogy nem ismerek minden külföldi nevet, pláne albánt!?

Nem pálya, jön még más is, gondoltam, és jópofiztunk kicsit, aztán eltűnt. Gustav kedvesen meginvitált, hogy a kezdeti 15 perces introduction-t a team building eventből töltsük együtt, bementünk a tárgyalóba, amely tele volt nagy zászlókkal, mint a mozifilmeken az ENSZ tanácskozás, az asztalon mikrofonok, stb. Beültünk Gustavval a legszűkebb helyre, ahová lehet, szegény, felborított egy zászlót, de végül nem adta fel, és sikerült magát bepréselnie mellém a sarokba. Sikerült újra jó helyet találni: a pasi, aki mellé ültem, beszélt magyarul egy-két szót: „köszönöm”, „viszlát” és elszámolt tízig. Ennyi. Megdícsértem. Örült. Én is.

Az introduction-t két német idősebb férfi tartotta, név szerint Christof és Christoph!!! A nevük végén található különbségre külön felhívták a figyelmet, arról viszont nem szólt a fáma, hogy ezt szóban hogyan hangsúlyozzuk ki. Az első hangulatoldó feladat az volt, hogy írjunk ötleteket kék és rózsaszínű papírra arról, hogy „What we should…” vagy „What we should rather not…” discuss ezen a teambuildingen. Hát erre színesebbnél színesebb válaszok érkeztek, mindenkinek a saját nációja szerinti humorérzékkel. Mint kiderült, előző hétvégén team building volt a „közeli” hegyekben, ahová – mivel állítólag semmilyen infrastruktúra nem vezet – 8 órás út vezetett, mindez csupán 150 km. Hmm, egyszer megnézem magamnak! A konklúzió talán az lehet ennek a brainstorming-nak, hogy minden szervezetben vannak problémák, és ez mindig fokozottan igaz arra a helyre, ahol éppen az ember dolgozik. Rá kellett jönnöm, hogy megintcsak jól beleválasztottam: full of conflict, full of problems, full of things to do. Ettől izgi, legalább nem fogok unatkozni!!!

Lassan befejeztük a meetinget, felmentünk a Finance-re, ahol megmutatták az irodámat. Szép. Akkora, mint a nappalim és a konyha együtt, lehet, hogy nagyobb. Tele ablak, ami a nagy hegyekre néz. Először azt hittem, viccelnek. De nem, ez csak az enyém, azt mondták, közvetlenül a tárgyaló és a konzul mellett. Hűűű, izgi. Az is most kezdett derengeni, hogy vmi koordinátor szerepbe kerültem, ami a Finance team irányítását vonja magával, a Procurement team irányítója pedig kedves Gustavunk. Így mi két csoport alkotjuk a Contract and Finance departmentet, amely feje egy 2 héttel előttem érkezett spanyol fiatalember. Van még az emeleten Elaine, ő Mr Lohan titkárnője és mindenki segítője. Kiderült, ő is magyar szálakkal rendelkezik, 20 éve kb eltöltött 7 hónapot Budapesten a brit delegáció munkatársaként. 1-2 szóval ő is eldicsekedett. Vele jól ki fogok jönni.

Leültem, elintézték nekem az IT dolgokat, lett asztali gépem internettel, intranettel, email postafiókkal. Leültem, és elkezdtem bogarászni a dolgokat. Írtam pár sort a barátoknak, ismerősöknek, majd sorra érkeztek az emberek bemutatkozni. Ünnepi csevej, aztán back to work. A főnökömtől kértem pár olvasnivalót, azzal el voltam a nap hátralevő részére.

7 körül összeszedtem magam, és elindultam haza. A liftnél találkoztam egy kedves hölggyel az Operations részlegről, aki felajánlotta, hogy elvisz. Egy darabon elvitt, aztán kiderült 50 méter után, hogy nincs benzine, megálltunk tankolni. Ekkor vettem magamnak a bátorságot, és kiszálltam, szépen megköszöntem a segítségét, elbúcsúztam, és hazasétáltam. Hazafelé bementem a kedvenc éjjel-nappalimba, vettem müzlit, joghurtot, és vettem volna mélyhűtött zöldséget, de azt a pénztárnál a hölgy nem adta oda, ezt nem értettem, és nem is fogom megtudni, mivel ő egy büdös angol szót nem ejtett ki a száján, csak elkobozta a mélyhűtött salátának való zöldségmixemet. Mérges voltam, mivel ma még nem ettem, és ezt szántam másnap ebédre egy kis felspékelt salátaként. Erről ennyit, majd rendelek, Elaine remélem, segít. Hazamentem, lepakoltam, pihi, alvás, napnak vége, nem volt haszontalan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.